Fellinger Károly: Izabran (Kiválasztott in Serbian)

Megállsz a búzatábla mellett, körül
se nézel, csak úgy letéped az első
utadba kerülő, viaszérésben
lévő búzakalászt, nem válogatsz a
több százmilliónyi közül, miért is
tennéd, hisz rég benőtt a fejed lágya,
közben átérzed a búzakalász sorsszerűséghez
való ragaszkodását,
otthon lelkiismeret-furdalásból
kimorzsolod perzsaszőnyegedre a
még éretlen, dagadt búzaszemeket,
aztán beindítod a porszívót.

Zastaneš pored pšeničišta, niti se
osvrneš, tek tako otkineš prvi klas
u fazi voštane zrelosti na koju
naletiš, između više miliona
ne biraš, zašto bi to i radio, ta
odavno ti je meko teme zaraslo,
istovremeno osetiš koliko je klas vlastitoj
sudbi privržen,
kod kuće već zbog grižnje savesti
još nezrele, nabrekle zrna pšenice
na perzijski sag oljuštiš,
zatim aktiviraš usisivač.