Lennert Móger Tímea: Suština (A lényeg in Serbian)

Megkedveltem azt a kis korcsot. A nyakszirtjén hiányzott a szőre. Mindent megtett azért, hogy így is szeressék. Legtöbbet a mi házunk előtt töltötte az idejét.Ha rányitottam az utcakaput futva menekült. Sokat gondolkoztam, hogyan segíthetnék rajta. Sehogyan se, ez a sorsa?! Volt már kóbor kutyám. Nem bírta sokáig a kötöttséget. Hátul, a kerten keresztül folyton az utcára szökött. Igaz, hogy mindig visszatért, de igényelte a szabadságot. Döntöttem: az utcán etetem meg Korcsot. Bejöhet, ha akar. A lényeg, hogy hadd döntse el ő, mi a jó neki.

A “Már nem versek, még nem prózák, amolyan határesetek...” ciklusból

Zavolela sam onog malog kržljavca. Falila mu je dlaka na potiljku. Sve je učinio za to da ga zavole. Najviše vremena ispred naše kuće je provodio. Čim sam kapiju otvorila, udario u beg. Puno sam razmišljala o tome, kako bi mu mogla pomoći. Nikako, to mu je sudba?! Imala sam već avlijanera. Vezanost nije dugo podnosio. Pozadi, preko vrta stalno je na ulicu bežao. Istini za volju, uvek se vratio, ali zahtevao je slobodu. Odlučila sam: nahraniću Kržljavca na ulici. Ako hoće, može ući. Suština je u tome da on odluči šta je za njega dobro.

Iz ciklusa: “Više nisu pesme, još nisu priče, nekakvi granični slučajevi…”