Tóth Imre: Septembar (Szeptember in Serbian)

Az utolsó nyári este volt.
Gesztenyefák alatt álltam,
hallgattam, hogy zúgnak a
csillagzatok.
Aznap levelet kaptam, melyben közölték,
nem található rólam adat.
Így hát, nem is létezem-gondoltam.
Könnyű ruhában jöttél felém,
és láttam, hogy levágattad a hajad.
Így hát, nem is létezem-gondoltam,
és hallottam, ahogy azt mondja egy hang:
engedjétek el ezt az embert, mert nem
találtam benne bűnt.
Mikor elmentél, éreztem,
jó lett volna megcsókolni a nyakad.

Poslednje letno veče je bilo.
Ispod kestenova sam stajao,
žamor zvzeda
osluškivo.
U tog dana dobijenom pismu javljeno mi je
da ne postoje podaci o meni.
Dakle ni ne postojim – pomislio sam.
Prema meni u laganom odelu si došla,
i primetio, dala si kosu ošišati.
Dakle ni ne postojim – pomislio sam,
i čuo kako jedan glas veli:
pustite tog čoveka jer greha u njemu
nisam našao.
Kad si otišla, osetio sam,
bilo bi dobro tvoj vrat poljubiti.