Karádi Kázmér: Reverie (Elrévedés in English)

Megdermedt előttem az idő,
Az ősz a télbe fagyott,
S a tavasz a nyárba olvadt,
Elvesztem a végtelenben ringatózó
Óceán smaragdzöld szemében.
S idekinn, az erkélyen, bámultam
A betonrengeteget ölelő ég
Szikrázó simogatását.
A hangok a csöndbe vesztek,
S a messzeségben hánykolódott
A feszült holnap.

Time petrified before me,
Autumn froze into winter,
and spring melted into summer,
I was lost in the emerald-green eyes
Of the dandling ocean infinitely far away.
But out here, on the balcony, I gazed
At the concrete-wilderness-embracing sky's
Petting as it sparkled.
Noises were lost in silence,
And a tense tomorrow
Was tossing about in the distance.