This website is using cookies

We use cookies to ensure that we give you the best experience on our website. If you continue without changing your settings, we'll assume that you are happy to receive all cookies on this website. 

Verde, Cesário: Nyugatérzés/Esti ima (O Sentimento dum Ocidental / Ave-Marias in Hungarian)

Portre of Verde, Cesário

O Sentimento dum Ocidental / Ave-Marias (Portuguese)

Nas nossas ruas, ao anoitecer,

Há tal soturnidade, há tal melancolia,

Que as sombras, o bulício, o Tejo, a maresia

Despertam-me um desejo absurdo de sofrer.

 

O céu parece baixo e de neblina,

O gás extravasado enjoa-me, perturba;

E os edifícios, com as chaminés, e a turba

Toldam-se duma cor monótona e londrina.

 

Batem carros de aluguer, ao fundo,

Levando ŕ via-férrea os que se văo. Felizes!

Ocorrem-me em revista, exposições, países:

Madrid, Paris, Berlim, S. Petersburgo, o mundo!

 

Semelham-se a gaiolas, com viveiros,

As edificações somente emadeiradas:

Como morcegos, ao cair das badaladas,

Saltam de viga em viga os mestres carpinteiros.

 

Voltam os calafates, aos magotes,

De jaquetăo ao ombro, enfarruscados, secos;

Embrenho-me, a cismar, por boqueirões, por becos,

Ou erro pelos cais a que se atracam botes.

 

E evoco, entăo, as crónicas navais:

Mouros, baixéis, heróis, tudo ressuscitado!

Luta Camões no Sul, salvando um livro a nado!

Singram soberbas naus que eu năo verei jamais!

 

E o fim da tarde inspira-me; e incomoda!

De um couraçado inglęs vogam os escaleres;

E em terra num tinir de louças e talheres

Flamejam, ao jantar alguns hotéis da moda.

 

Num trem de praça arengam dois dentistas;

Um trôpego arlequim braceja numas andas;

Os querubins do lar flutuam nas varandas;

Ŕs portas, em cabelo, enfadam-se os lojistas!

 

Vazam-se os arsenais e as oficinas;

Reluz, viscoso, o rio, apressam-se as obreiras;

E num cardume negro, hercúleas, galhofeiras,

Correndo com firmeza, assomam as varinas.

 

Vęm sacudindo as ancas opulentas!

Seus troncos varonis recordam-me pilastras;

E algumas, ŕ cabeça, embalam nas canastras

Os filhos que depois naufragam nas tormentas.

 

Descalças! Nas descargas de carvăo,

Desde manhă ŕ noite, a bordo das fragatas;

E apinham-se num bairro aonde miam gatas,

E o peixe podre gera os focos de infecçăo!

 



Uploaded byBittner Gábor
Source of the quotationhttp://users.isr.ist.utl.pt

Nyugatérzés/Esti ima (Hungarian)

Utcáinkat, ha jő az alkonyat,

Olyan sok csüggedés, melankólia járja,

Hogy árnyak, forgatag, Tejo és tengerpára

Képtelen vágyra szít; kívánni kínokat.

 

Az ég alján ború és ködök ülnek,

Lámpákból gáz ömöl, émelybe szédít engem;

Házak, kéményeik, s emberek nagy tömegben

Egyhangú londoni árnyalattá vegyülnek.

 

Kocsik zörögnek el, bent utazók is,

A vasútra siet, ki elmegy. Boldog népek!

S már sorjáznak elő a távoli vidékek:

Madrid, Párizs, Berlin, Pétervár, földgolyóbis!

 

A kalickákon effélék a rácsok:

Építkeznek, de még a faállványzat áll csak:      

Mint denevér csapong zaján harangozásnak, 

Szöknek gerendáról gerendára az ácsok.

 

Csapatostul dugarozók sürögnek

Zubbony a vállukon, mind kátrányos, mogorva;

Sikátorok zugán töprengek, bujdokolva,   

S kószálok part mentén, hol csónakot kikötnek.

 

Tengert idézek majd, históriát:

Mórt, bárkát, hősöket, újból életre kelnek!

Ott délen küzd Camőes, ki könyvet úszva ment meg!

Siklik kevély hajó, szemem ilyet se lát!

 

Az est megihlet; és felzaklat egyben!

Egy angol hajóról csónakot vízre löknek;   

A szárazon edény, kések, villák csörögnek,  

Fény gyúl, vacsorakor, divatos hotelekben.

 

Omnibuszon vitázik két fogorvos;

Gólyalábán bohóc tüsténkedik ügyetlen;

Kis háziangyalok balkonon lebegnek fenn;

Ajtajában mereng, hajadonfőtt, sok boltos!

 

Kiürül hajójavító és műhely;

Nyák csillan, a folyó, a munkásnők sietnek;

És nagy fekete raj, nyomulnak fel a hegynek

Fürge halaskofák, herkulesmód s derűvel.

 

Jönnek, rázzák pompázatos csípőjük!

Férfias törzsüket már-már oszlopnak vélném;

S páran a fejükön, a kosaraik mélyén

Hordják fiuk, lesz majd hajótörött belőlük.

 

Mezítláb! Kint, fregattfedélzeten,

Reggeltől estelig folyton csak szenet raknak;

S egy macskanyávogós, zsúfolt negyedben laknak,

Hol rothadó halak között ragály terem.



Uploaded byP. T.
Source of the quotationB. G.

minimap