Čilović, Rebeka: Azon az estén (To veče in Hungarian)

To veče me je volio bezuslovno
Aplaudirao stihovima koje ne razumije
I gledao me milo
 
To veče je htio da mi pokloni šumu
Zauzvrat je tražio da mu napišem pjesmu
 
Rekla sam da žurim
Čeka me čas klavira
(ne sviram klavir)
 
Od tada sve rjeđe zove
I rjeđe poklanja šumu
 
Volio me je

Azon az estén feltétel nélkül szeretett
Igaz nem értette de verseimnek tapsolt
És kedvesen nézett
 
Azon az estén ajándékba erdőt akart adni
Kért neki írjak verset viszonzásként
 
Azt mondtam sietek
Zongoraórám van
(nem zongorázok)
 
Azóta egyre ritkábban hív
És ritkábban ajándékoz erdőt
 
Szeretett