Matović, Petar: Mint a Gangesz (Kao Gang in Hungarian)

Potrebno je malo dosade
kako bi osetio stvari. Recimo:
avgust, sediš na obodu kreveta
u kamenoj mediteranskoj kući,
u prijatnom frižideru. Memla se
širi iz lepe uspomene. Zuji sve
oko makija i grlića mastike. Ne
znaš šta ćeš sa leđima pognutim,
rukama na kolenima, sa bradom
- divljinom koja niče, i ne staje.

Stala je jedino kiša, još u aprilu,
i zmije se lome poput krtih
stena. To je izvan, a suvi vazduh
(pusti san bronhija) ne prodire bez
pustinjskog peska. Radijske vesti
baritoni čitaju pogrebno da bi znao
šta je neizlaz, melanholija srasla
poput tumora. Kad zatvoriš oči
ukloniš se odavde i vidiš teče
kredit, kao Gang. A kako?!, kad
nema više nikakvih snegova
da se otope.

Hogy ráérezzél a létre, némi
unalomra van szükséged. Mondjuk:
augusztusban, tengerparti
kőházban az ágy szélén,
kellemes hűtőben ülsz. Nyirok
árad a kedves emlékből. A bokros
és masztika körül minden zsong.
Görnyedt hátaddal, kezeddel a térdeden
nem is tudod, mit tegyél, na és szakáladdal
– a sarjadó, meg nem álló rengeteggel.
 
Egyedül az eső állt el, még áprilisban,
a kígyók is törékeny sziklákként
törnek. Ez kinn van, de a száraz levegő
(a hörgők csupasz álma) a puszta homokja
nélkül nem roncsol. A rádióhíreket
gyászoshangú baritonok mondják, hogy tudd
mi a kilátástalan, daganatként nőtt hozzád
a keserűség. Ha szemed becsukva
innen eltávolodsz, láthatod, árad
a kölcsön, akár a Gangesz. Hogyan?!, hisz
többé hó sehol,
ami olvadna.