Vasić Donojan, Marija: a jácintos nővér (zumbulasta sestra in Hungarian)

     usred života

     kao i na njegovom početku

     anđeli liče na sebe same

     odnedavno ja više nisam nalik na sebe. čovek i ja zatvoreni u tamnici svoga razuma. kao jezero u obruč koralnih ostrva. umesto da ujedinimo svoje uzajamne snage kako bismo se odbranili od slučaja i nedaća mi se udaljujemo drhteči od mržnje i krećemo suprotnim pravcima. kao da smo ranili jedan drugog ljutom kamom

     reklo bi se svaki od nas razume prezir što ga budi u ovom drugom. gonjeni pokretačkom silom izvesnog dostojanstva mi se trudimo da ne bi obmanemo svog protivnika.

     svako ostaje pri svome i zna dobro da je nemoguće zadugo sačuvati sklopljeni mir

     e pa nek bude tako

     az élet sűrűjében

     mint a kezdetén is

     az angyalok önmagukra hasonlítanak

     újabban már nem hasonlítok önmagamra. az embert s engem is értelmünk börtönébe zártak. mint a tó korallszigetek övezetében. a helyett hogy erőnket egyesítve megvédenénk magunkat a véletlenektől és sorscsapásoktól bosszúvágytól vezérelve távolodunk egymástól ellenkező irányba haladunk. mint a tőrrel sebesítettek.

     mintha mindenki értene a gyűlöletszításhoz. meghatározhatatlan büszkeségtől űzve ellenfelünket nem akarjuk kiábrándítni.

     fújjuk a magunkét közben jól tudjuk lehetetlen a tartós béke

     hát akkor legyen így