Vujković, Sreten: Mese a tartalomról (Priča o sadržaju in Hungarian)

Ovdje se ništa ne čuje,

ništa se ne vidi,

a pitaj boga ko je to

izmiješao sve, ma da se

trudi da sve bude u redu.

Sa druge strane možeš

gluvima dovikivati, tako

da te jednog dana čuju,

a tvoj glas ličiće im

na glas čobanske frule.

Dok vijuge tvog mozga

siliš na ono što ne mogu,

odasvud dolaze vijesti

za gladni svijet, hrana

duhovna je za sve usnule.

Sve je lagano i šuplje,

kao pluto na vodi je,

ili kao sasušena bačva,

a sadržaji stalno dolaze,

mutne vode poslije kiše.

Arkadiju muči sadržaj

dok ti buncaš pastorale

vjetru da te razumije,

i tvoju blijedu svjetlost,

znak da imaš i sjenku.

I nemoj da pričaš priče,

one te vode nekom cilju,

zato pleši, stalno pleši,

na mjestu ponavljaj se,

samo tako i vidiš i čuješ.

Itt síri a csönd,

mély a sötét,

és isten tudja ki az aki

mindent összekevert, igaz

a rendet fenn akarta tartani.

Különben a túloldalról

kiabálhatsz a süketeknek úgy

hogy ha egyszer meghallanak

hangod számukra

a patkányfogó tilinkója lesz.

Míg agytekervényeidet

a lehetetlenre kényszeríted,

mindenünnen az éhező világról

érkeznek hírek, a szellemi

táplálék csak a szunnyadóké.

Mint parafa a vízen

vagy szétszáradt hordó

minden könnyű és üreges,

de hírek állandóan érkeznek

mint eső után a zavaros vizek.

Míg te a szélnek, hogy megértsen

pásztorjátékot rebegsz,

a tartalom és halvány fényed

aggasztja Árkádiát,

mert jelzi van árnyékod.

És ne mesélj csacskaságokat,

hisz céltalanok,

táncolj, vég nélkül táncolj,

újulj meg, ne habozz,

csak így leszel képes látni, hallani.