Maksimović, Desanka: A zsellérért (Za sebra in Hungarian)

Tražim pomilovanje
za sebra
što niče i umire kao trava
u zaborav iz zaborava,
za trideset kučica njegovog krompira,
za usukano kukuruza stabaoce,
za dim nad krovom,
za ono gde je, sledeći oče,
pogrešio delom i slovom.

Za sebra uvek verna životu,
za sebra koji sunce voli.
Ako život izda i seva,
i gušteri, sunca uživaci,
i pesnikinja mirisa, zova,
za sebra,
sebar izdati neće,
za sebra koji u povodu
vodi po desetinu
sebara sinova.

Kegyelmet kérek
a zsellérnek
aki feledésből feledésbe
fűként nő és hal,
harminc kupac krumplijáért,
a kiszáradt kukoricaszárakért,
a tető felett gomolygó füstért,
azért mert követve ősét
tettével és beszédével vétett.

A zsellérnek aki hű életéhez,
a zsellérnek a nap szerelmesének.
Ha az élet el is árul, a pacsirta is,
a gyík is élvezi a napot,
és a költőnő a bodza illatot,
a zsellér
a zsellér nem hagy cserben,
a zsellér aki maga mellett
számtalan zsellérfiút
terelget.