Morgenstern, Christian: A hősies uszkár (Der heroische Pudel Magyar nyelven)

Ein schwarzer Pudel, dessen Haar
des abends noch wie Kohle war,
betrübte sich so höllenheiß,
weil seine Dame Flügel spielte,
trotzdem er heulte; daß (o Preis
dem Schmerz, der solchen Sieg erzielte!)
er beim Gekräh der Morgenhähne
aufstand als wie ein hoher Greis -
mit einer silberweißen Mähne.

Egy pudliszőr az este még
maga volt a feketeség.
De úgy elhűlt az eb – miért?
mert zongorázott neje, az édes –,
és úgy vonított (ó, dicsérd
a kínt, mely ily nagy tettre képes!),
hogy a kakasszavas időre
ébredt mint tisztes kort megért
agg, akinek fehér a szőre.

A fordításba hiba csúszott: nem a felesége zongorázott a kutyának, hanem az úrnője, a gazdája. A jelen versben ennek semmi jelentősége, sőt még abszurdabb tehát morgensteinibb is úgy, hogy nem emberi lény zongorázott, hanem egy kutya. Mindazonáltal, az ilyenfajta versek esetében csökkent jelentőségű filológiai pontosság, szöveghűség kedvéért álljon itt az illető sor kijavított változata is:

mert zongorált úrnője, az édes –,

Különben azt olvasom most a Wiktionaryban, hogy „Pudeldame" azt jelenti, hogy „felnőtt nőnemű uszkár" (erről őszintén szólva fogalmam sem volt, amikor a verset fordítottam), tehát még csak nem is zárható ki egészen az a lehetőség, hogy Morgenstern tényleg az uszkár „feleségére" gondolt...  Ha ez netalán igaz, akkor szerény személyem szerény tudatalattija „ráHIBÁZOTT" az igazságra...