Meséd az otthonról,
az anya főztjéről –
mindez nekem már elveszett.
Az otthont
hamarabb elvesztettem, mint őt.
Vendégnek mentem vissza,
idegennek abba a házba,
amelyik valaha otthon volt.
Minden látogatás
olyan helyre vitt,
ahol áthidalhatatlan a távolság –
bár ismerős helyeken ülök,
az idegenség ránk ereszkedik.
Ő mindent megfőz, amit szeretek,
és jól tudja, mi az.
Én meg azzal az udvariassággal eszem,
amely nem érzi
a szeretet ízét.
A bűntudat mély sebeket vájt.
Az én szeretetem gyenge ahhoz,
hogy új szeretetnek adjon helyet,
vagy hogy elfogadja a megbocsátást,
amit csak anya adhat.
Maradtál,
egy fiúgyermek terheit hordoztad,
most meg begyűjtöd
az ingyen végzett munka gyümölcseit.
Én elszöktem, hogy magamra találjak,
és úgy is lett.
De megkérik az árát,
és a fájdalmammal fizetek.