Plath, Sylvia: Ariel (Ariel Magyar nyelven)

Stasis in darkness.

Then the substanceless blue

Pour of tor and distances.

God's lioness,

How one we grow,

Pivot of heels and knees! -- The furrow

Splits and passes, sister to

The brown arc

Of the neck I cannot catch,

Nigger-eye

Berries cast dark

Hooks ----

Black sweet blood mouthfuls,

Shadows.

Something else

Hauls me through air ----

Thighs, hair;

Flakes from my heels.

White

Godiva, I unpeel ----

Dead hands, dead stringencies.

And now I

Foam to wheat, a glitter of seas.

The child's cry

Melts in the wall.

And I

Am the arrow,

The dew that flies,

Suicidal, at one with the drive

Into the red

Eye, the cauldron of morning.

Pangás, sötétben.

Majd testetlen kék

Zuhogás: sziklapúp, messzeségek.

Isten nőstény

Oroszlánja, eggyé növünk,

Sarkak-térdek forgatója! – Hasad, zárul

A barázda, nővére

Egy nyak barna ívének,

Melyet nem tudok elérni,

Mór-szemű bogyók

Vetik

Fekete horgaik –

Vér sötét, édes kortyai,

Árnyak.

Valami más hajt

Engem a levegőn át –

Comb, haj;

Sarkamról szilánkok.

Fehér

Godiva, lepleim hántom –

Holt kezek, holt kötelékek.

És most búzává

Habzom, tengerek csillámlása.

Gyerekkiáltás

Olvad a falban.

És vagyok

A nyíl,

Öngyilkos harmat

Szállta, mely maga a vágta,

S várja a rőt

Szem, a reggel üstje.