Ez az oldal sütiket használ

A portál felületén sütiket (cookies) használ, vagyis a rendszer adatokat tárol az Ön böngészőjében. A sütik személyek azonosítására nem alkalmasak, szolgáltatásaink biztosításához szükségesek. Az oldal használatával Ön beleegyezik a sütik használatába.

Heaney, Seamus: Ma Wicklow-ban is nyüszített egy kutya (A Dog Was Crying Tonight in Wicklow Also Magyar nyelven)

Heaney, Seamus portréja
Gerevich András portréja

Vissza a fordító lapjára

A Dog Was Crying Tonight in Wicklow Also (Angol)

In memory of Donatus Nwoga

 

When human beings found out about death

They sent the dog to Chukwu with a message:

They wanted to be let back to the house of life.

They didn’t want to end up lost forever

Like burnt wood disappearing into smoke

Or ashes that get blown away to nothing.

Instead they saw their souls in a flock at twilight

Cawing and headed back to the same old roosts

And the same bright airs and wing-stretchings

Each morning.

Death would be like a night spent in the wood:

At first light they’d be back in the house of life.

(The dog was meant to tell all this to Chukwu.)

 

But death and human beings took second place

When he trotted off the path and started barking

At an other dog in broad daylight just barking

Back at him from the far bank of a river.

 

And that is how the toad reached Chukwu first,

The toad who’d overheard in the beginning

What the dog was meant to tell.

‘Human beings,’ he said

(And here the toad was trusted absolutely),

‘Human beings want death to last forever.’

 

Then Chukwu saw the people’s souls in birds

Coming towards him like black spots off the sunset

To a place where there would be neither roosts 

Not trees

Nor any way back to the house of life.

And his mind reddened and darkened all at once

And nothing that the dog would tell him later

Could change that vision. Great chiefs and great loves

In obliterated light, the toad in mud,

The dog crying out all night behind the corpse house.



FeltöltőP. T.
Az idézet forrásahttp://www.andyvores.com/WORKS

Ma Wicklow-ban is nyüszített egy kutya (Magyar)

Donatus Nwoga emlékére

 

Amikor az emberek megismerték a halált,

Csukvuhoz küldték üzenettel a kutyát,

Hogy az élet házába visszatérhessenek:

Nem akartak elveszni örökre,

Mint az elégett fa gomolygó füstje

Vagy hamva, amit szertefúj a szél.

Lelküket inkább rajba verődve,

Károgva látnák este repülni, hogy

Reggel a régi fészken

Tollászkodjanak.

Legyen a halál csak egy éj az erdőn,

S a napkelte az élet házában érje őket.

(A kutyának ezt mind át kellett adnia.)

 

De az emberekről és a halálról

Megfeledkezett, letért az útról,

Hogy fényes délután megugasson

A folyóparton egy másik kutyát.

 

Így ért Csukvuhoz előbb a varangy,

Aki meghallotta, mit üzentek,

„Az emberek," mondta

(És a varangy szavában senki

Nem kételkedett),

„Az emberek örök halálra vágynak."

 

És akkor Csukvu látta a lelkeket,

Mint madarak szálltak, fekete pontok

A lenyugvó napban, oda, hol

Nincsenek fák,

Se fészkek, se út az élet háza felé.

Es egyszerre lett vörös és sötét

Az arca, és már bármit mondott a kutya,

Ez így maradt: nagyfőnökök és nagy szerelmek

A kialvó fényben, varangy a sárban,

Kutya nyüszít a hullaház mögött.



FeltöltőP. T.
Az idézet forrásahttp://irc.sunchat.hu/vers/

minimap