Ez az oldal sütiket használ

A portál felületén sütiket (cookies) használ, vagyis a rendszer adatokat tárol az Ön böngészőjében. A sütik személyek azonosítására nem alkalmasak, szolgáltatásaink biztosításához szükségesek. Az oldal használatával Ön beleegyezik a sütik használatába.

Traherne, Thomas: A köszöntés (The Salutation Magyar nyelven)

Traherne, Thomas portréja

The Salutation (Angol)

These little limbs,

    These eyes and hands which here I find,

These rosy cheeks wherewith my life begins,

    Where have ye been? behind

What curtain were ye from me hid so long?

Where was, in what abyss, my speaking tongue?

 

         When silent I  

    So many thousand, thousand years

Beneath the dust did in a chaos lie,

    How could I smiles or tears,

Or lips or hands or eyes or ears perceive?

Welcome ye treasures which I now receive.

 

         I that so long

    Was nothing from eternity,

Did little think such joys as ear or tongue

    To celebrate or see:

Such sounds to hear, such hands to feel, such feet,

Beneath the skies on such a ground to meet.

 

         New burnished joys,

    Which yellow gold and pearls excel!

Such sacred treasures are the limbs in boys,

    In which a soul doth dwell;

Their organizèd joints and azure veins

More wealth include than all the world contains.

 

         From dust I rise,

    And out of nothing now awake;

These brighter regions which salute mine eyes,

    A gift from God I take.

The earth, the seas, the light, the day, the skies,

The sun and stars are mine if those I prize.

 

         Long time before

    I in my mother’s womb was born,

A God, preparing, did this glorious store,

    The world, for me adorn.

Into this Eden so divine and fair,

So wide and bright, I come His son and heir.

 

         A stranger here

    Strange things doth meet, strange glories see;

Strange treasures lodged in this fair world appear,

    Strange all and new to me;

But that they mine should be, who nothing was,

That strangest is of all, yet brought to pass.



FeltöltőP. T.
Az idézet forrásahttp://www.poetryfoundation.org

A köszöntés (Magyar)

Ti csöpp tagok,

kik fogadtok, te kéz, te szem,

e szív, melytől életre támadok –

hol voltatok? Milyen

függöny takart előlem eddig el?

Mely szurdok rejtett, minap-szülte nyelv?

 

Míg csöndesen

annyi sok ezer éven át

e test a Káosz porában pihent,

más könnyét, mosolyát,

ajkát, szemét, kezét hogy láttam én meg?

Mostan-nyert kincseim, hát üdv tinéktek!

 

Ki oly soká

öröktől fogva semmi voltam,

alig hittem, hogy ennyi csoda vár

itt rám, a földi porban,

hogy ily csodás hangok érik fülem,

s enyém e nyelv, e kéz, e láb, e szem.

 

Új fényű kéj!

Drágább, mint gyöngy és vertarany!

A gyermek-test is drága kincset ér,

mert lelke van

a kék erek, csuklók, térdek, bokák

több kincset rejtnek, mint a holt világ.

 

A porból én

s a semmiből feltámadok.

Tündöklő táj tükröz szemem szinén,

Istentől adatott:

föld, tenger, levegő, magasztos ég,

nap, csillag mind enyém – s ez nem elég?

 

Jó idővel annakelőtte

midőn anyám méhéből megszülettem,

Isten felkészült, dicsőségét félretette,

világot szépített nekem.

Ezen Édenben így isteni és helyes,

teljes és világos, jövök mint fiú és örökös.

 

Idegen itt

furcsa dolgokat, furcsa fényt talál,

e szép földön sok furcsa kincs lakik,

furcsa és új e táj;

de hogy mindez enyém, ki semmi voltam,

a legfurcsább – ám így esett valóban.



FeltöltőP. T.
Az idézet forrásahttp://irc.sunchat.hu/vers/

minimap