Ashbery, John: Alszunk életünk zugaiban (Sleeping in the Corners of Our Lives Magyar nyelven)

So the days went by and the nickname caught on.
It became a curiosity, but it wasn’t curious.
Afternoon leaves blew against the stale brick
Surface. Just an old castle. Enjoy it
While you’re here. And in looking for a more convenient way
To save one’s soul, one is led up to it like a season,
And in looking all around, and about, its tome
Becomes legible in the interstices. A great biography
That is also a good autobiography, at the station;
A honeycomb of pages with listings
Of the tried and true, that radiates
Out into what is there, that averages up as wind,
And settles back into a tepid, modest
Chamber with its mouse-gray furniture, its redundant pictures.

This is tall sleeping
To prepare you for the soup and the ruins
In giving the very special songs of the first meaning,
The ones incorporating the changes.

Így teltek a napok, s a becenév rajtunk maradt,
furcsaság volt, de nem volt furcsa.
Délutáni levelek sodródtak a dohos
téglafalnak. Csak egy kastély. Élvezd,
míg itt vagy. S lelkiüdvösségünk kényelmesebbik
útját keresvén, rábukkanunk, mint évszakra,
s keresvén fent, lent és körös-körül, a résekben
pillantjuk meg vaskos kötetét. Nagy életrajz,
önéletrajznak is jó, az állomásnál:
lapok lépesméze, melyekben ott sorjázik
amit kipróbáltunk s ami igaz, sugárzik
a kintibe, a szélben forgó átlagosba,
majd visszaülepszik e tespedt kis szobává,
egérszürke bútorokba, terjengős képekbe.

Alvásnak túl szép ez,
felkészülésnek a levesre s a romokra,
hisz innen az első jelentés drága dalai,
melyek a változásokat jegyzékbe veszik.