Ez az oldal sütiket használ

A portál felületén sütiket (cookies) használ, vagyis a rendszer adatokat tárol az Ön böngészőjében. A sütik személyek azonosítására nem alkalmasak, szolgáltatásaink biztosításához szükségesek. Az oldal használatával Ön beleegyezik a sütik használatába.

Gratulálunk! Az év fordítója Efraim Israel!
Hírek

Poe, Edgar Allan: A tengerbe merülő város (The City in the Sea Magyar nyelven)

Poe, Edgar Allan portréja

The City in the Sea (Angol)

Lo! Death has reared himself a throne
In a strange city lying alone
Far down within the dim West,
Where the good and the bad and the worst and the best
Have gone to their eternal rest.
There shrines and palaces and towers
(Time-eaten towers that tremble not!)
Resemble nothing that is ours.
Around, by lifting winds forgot,
Resignedly beneath the sky
The melancholy waters he.

No rays from the holy heaven come down
On the long night-time of that town;
But light from out the lurid sea
Streams up the turrets silently-
Gleams up the pinnacles far and free-
Up domes- up spires- up kingly halls-
Up fanes- up Babylon-like walls-
Up shadowy long-forgotten bowers
Of sculptured ivy and stone flowers-
Up many and many a marvellous shrine
Whose wreathed friezes intertwine
The viol, the violet, and the vine.
Resignedly beneath the sky
The melancholy waters lie.
So blend the turrets and shadows there
That all seem pendulous in air,
While from a proud tower in the town
Death looks gigantically down.

There open fanes and gaping graves
Yawn level with the luminous waves;
But not the riches there that lie
In each idol's diamond eye-
Not the gaily-jewelled dead
Tempt the waters from their bed;
For no ripples curl, alas!
Along that wilderness of glass-
No swellings tell that winds may be
Upon some far-off happier sea-
No heavings hint that winds have been
On seas less hideously serene.

But lo, a stir is in the air!
The wave- there is a movement there!
As if the towers had thrust aside,
In slightly sinking, the dull tide-
As if their tops had feebly given
A void within the filmy Heaven.
The waves have now a redder glow-
The hours are breathing faint and low-
And when, amid no earthly moans,
Down, down that town shall settle hence,
Hell, rising from a thousand thrones,
Shall do it reverence. 



FeltöltőRossner Roberto
Az idézet forrásaThe Works of the late Poe vol. II..
Megjelenés ideje

A tengerbe merülő város (Magyar)

Egy távoli város felett
A Halál trónt emeltetett,
Lent, messze, homály hol lep Nyugatot;
A rossznak a rossza s a jó meg a jobb
Ott végleg elnyugodott.
A torony szent templomain
(Hiába rág az idő foga!)
Nem olyan mint a mieink.
Feledékeny szél nem fúj oda,
Lemondóan az ég alatt
Búskomorság vizez falat.

Az egekből nem jön a fény le, nem,
Az éjre, mely nagy, végtelen,
Csak sápadt kísértet-sugár,
A tengeré, mely félve jár –
Tetőgerinceket az talál –
Dómot, tornyot és ormokat –
Kőből faragott virágokat –
Sok elfelejtett régi lugast –
Bábel-falakat meg szélkakast –
És százfele gyönyörü szenthelyeket –
Falukon márványerezet,
Meg viola, venyige, vasveret.
Lemondóan az ég alatt
Búskomorság vizez falat.
Tornyocskák s árnyak elegye,
Mintha csak légben függene.
S gőgös tornyáról odabenn
A Halál néz, néz, mereven.

Tátongó sírok, templomok,
Megannyi vízre tárt torok;
Nem mintha kincs kísértene,
A bálványok gyémánt szeme,
Vagy felékszerezett halott
Tengervizet, mely bámul ott;
A víz színén nincs, nincs fodor,
Egy üvegsivatag honol –
Egy távoli és boldogabb
Tenger szelétől sem dagad:
Nem látszik, hogy szél volt jelen
Kevésbé dermedt vizeken.

De most rezzen a levegő!
Sík vizen ránc bukkan elő!
Mintha moccanna sok torony,
Dagály lopóznék fel falon,
Mintha csúcsuknál, ott felül,,
Kristályegen támadna űr.
A hullám rózsaszínü lesz –
Az idő lélegezni kezd
S nem evilági jajözön
Közt a város eltűnni lenn;
Az alvilág elébe jön
Fogadni ünnepélyesen.



FeltöltőEfraim Israel
Az idézet forrásasaját fordítás

minimap