Eynhallow húsz barátja
Mária-szobrot vésett.
Vörös kőből faragták,
hegyfokra állitották;
két lába körül tajték.
Hajnalban a barátok így daloltak:
Miasszonyunk, éjféltől
mi hármat csinálunk.
Hajlítunk horgot.
Varrunk vitorlát.
Fenjük a kést.
De a kis ezüst fivérek félnek.
Tereld hálónkba őket.
Mutasd nekik tüzünk, kerek jó tányérjaink.
Per Christum Dominum nostrum
Tekints szelíden éhomunkra.
A tőkehal felfűzve a falon.
Délben a barátok így daloltak:
Szűzanyánk, a kedves Una
hitvány, kék tejet ad.
Töltsd belé vajnak aranyszálát.
Szántónk közepiben a kő
fekete, mély gyökerű.
Három ekénket összetörte.
Per Christum Dominum nostrum
Óvd meg Unát a bárdtól,
nagyszemű, tarka tehenünk.
Lányok visznek az istállóba vedret.
Napszálltakor a barátok így daloltak:
Drága Szűz, a klastromkerti nő
folyton Pál testvérre kacsint.
Tojást nyom a tenyerébe.
Tőzeget lop a kámzsájába.
Nyaka hosszú, mint a kiömlött tej.
Pál testvér jó fiú,
misét szépen celebrál,
de három éjfele már
álmok közt botladoz a nyelve.
Pál testvér háta vörös-fehér.
Éjfélkor a barátok így daloltak:
Menny királynéja, a mai
szép nappal új bölcső van Quoysban.
Kék padlón ring a gyermek.
S új koporsó van Hamnavoe-ban.
Benne Arnor, a költő,
szótól és sebtől fáradt.
Kettejük közt - mennyi az ember?
Halra, kenyérre, sörre hajló fej.
Ott kinn, hosszú barázda.
Ajtóból nézve, deszkán figura.
Vigyázz hálónkra és ekénkre.
Tenger Csillaga, világíts érettünk.