Ez az oldal sütiket használ

A portál felületén sütiket (cookies) használ, vagyis a rendszer adatokat tárol az Ön böngészőjében. A sütik személyek azonosítására nem alkalmasak, szolgáltatásaink biztosításához szükségesek. Az oldal használatával Ön beleegyezik a sütik használatába.

Melville, Herman: A hegy (The Berg Magyar nyelven)

Melville, Herman portréja

The Berg (Angol)

(A Dream)

I saw a ship of martial build
(Her standards set, her brave apparel on)
Directed as by madness mere
Against a stolid iceberg steer,
Nor budge it, though the infatuate ship went down.
The impact made huge ice-cubes fall
Sullen, in tons that crashed the deck;
But that one avalanche was all –
No other movement save the foundering wreck.

Along the spurs of ridges pale,
Not any slenderest shaft and frail,
A prism over glass-green gorges lone,
Toppled; or lace of traceries fine,
Nor pendant drops in grot or mine
Were jarred, when the stunned ship went down.
Nor sole the gulls in cloud that wheeled
Circling one snow-flanked peak afar,
But nearer fowl the floes that skimmed
And crystal beaches, felt no jar.
No thrill transmitted stirred the lock
Of jack-straw needle-ice at base;
Towers undermined by waves – the block
Atilt impending – kept their place.
Seals, dozing sleek on sliddery ledges
Slipt never, when by loftier edges
Through very inertia overthrown,
The impetuous ship in bafflement went down.

Hard Berg (methought), so cold, so vast,
With mortal damps self-overcast;
Exhaling still thy dankish breath –
Adrift dissolving, bound for death;
Though lumpish thou, a lumbering one –
A lumbering lubbard loitering slow,
Impingers rue thee and go down,
Sounding thy precipice below,
Nor stir the slimy slug that sprawls
Along thy dead indifference of walls.



FeltöltőP. T.
Az idézet forrásahttp://www.poetryfoundation.org

A hegy (Magyar)

(Álom)

Láttam hadi-forma hajót
(Lobogók; fegyverzet derék),
S mintha csak kormányozná őrület,
Egy masszív jéghegyet épp célba vett;
Az nem rendült, hajónk lelte meg végze
Összecsaptak, s jégkockák tonnaszámra
Zuhogtak, hogy döngött a roncs fedélzet;
Egy lavina: és nem volt folytatása -
Csend, csak örvénylőn tárultak a mélyek.

Nem törtek fakó hegyfokok,
Egy hajszál rés sem támadott,
Üvegzöld szurdok-magány torzra-tépett
Nem lett prizmásan; nem kélt csipke-háló
Sérülés, se üreg, egy-cseppje-víz bezáró
Táró, hogy a hőkölt hajót nyelték a mélyek.
Sirály-felhő közönyösen szállt
Messzi hó-csúcsnak távolában,
De ha más raj víz-közelen járt,
Csak mint kristály-part-fénye áram.
Nem rezzent- lent riadt-kusza
Jégtű-halom a csattanásra;
A tömb, e víz-aknázata
Hajlott alak -, a rohamot kiállta.
Fókák, lentebb fénylőn pihenvén,
Le nem csúsztak, bár a szirteknek esvén,
Fentebb, egyensúlyt vesztve, vakmerésnek
Kárhozottját, levonták a bősz hajót a mélyek.

Zord Hegy (véltem), te nagy, kemény, hideg,
Ki magad gyilkos gőzzel övezed,
Nyirkos lehed beszívni már:
Bomlás, elsodratás, halál;
Faragatlan s ormótlanul jársz,
Állsz, imbolyogsz, átok-itélet -
Balsorsút moccanatlanul vársz,
Nyiss néki szakadékja-mélyet;
Hideg hab holtan hull, hiába,
Közönyöd félelmes falára.



FeltöltőP. T.
Az idézet forrásaT. D.

minimap