Botár Attila: Hiányzók

A hagyományból mintha valamit
ők értenének. A leszúrt husángot
tizenkét kődarabbal kerítik,
s az ekék vasát őszi földbe mártók
a cipót késheggyel keresztelik,
s ha megköpködött tenyerük kaszát fog
kalász a perc, s rakják asztagait
a történelemből végképp hiányzók.
De számolok. A számon kívül szorultak
sokadalmából sóhaj sincs jelen,
verejtékük, mint sírjuk névtelen,
nincs ünnepe, mert nyoma sincs nyomuknak.
Anyák. Apák. Tüdőnek friss lehellet.
Csak ápolták, amit ápolni kellett.