Vajdics Anikó: San Ofelije (Ofélia álma Szerb nyelven)

leszedem az almát úgy ahogyan
kérted a pirosakat a fűbe a fehéreket
egy fekete kendőre gyűjtöm golden
sztarking sztarking golden sorolom
az ágak felé nyújtózkodva a karom
kihúzható és betolható mint az esernyő
nyele az egyik kezem almát szed a másik
már egy seprűvel bajlódik sok a por
itt fent és csak még több lesz gyűlnek
a kupacok lágy zene szól a férgekkel
mi lesz nem tudom vermet kellene ásni
de már csak arra van engedélyem hogy
elimádkozzam a verset amit tőled
tanultam a teraszon fekszem és az ajtót
bámulom ami mögött a boldogság
mással hentereg a földön alszom még
időben megágyaztam emelkedik a víz
belelóg a hajam nem számít

ubrala sam jabuku baš tako kako si
molio crvene na travu bele na crnu
maramu sakupljam golden starking
starking golden nabrajam pružeći se
prema granama ruka moja kao da je
drška kišobrana može se izvući i ugurati
jedna ruka jabuku bere druga već sa
nekom metlom se bahće ovde gore je
puno prašine i biće još više gomilaju se
gomile muzika je prijatna šta će biti
sa crvima ne znam trebalo bi jamu
iskopati ali jedino mi je odobreno
da ispričam onu pesmu koju sam od
tebe naučila na terasu ležim i buljim
u vrata iza kojih blaženstvo sa drugom
osobom se valja na zemlji spavam krevet
sam još na vreme pospremila voda se diže
kosa mi je umočena nije bitno