Petrőczi Éva: És írnék…

És írnék arról
(erőmhöz képest
választott a tárgy!)
milyen volt
az az autóbelsőből
fabrikált úszógumi;
bőrünkön
hetekig látszottak
a szelep
vörös-mély karmolásai;
de óceánra vitt
a foltozott gumi tutaj,
a balatoni Kon-Tiki,
és esténként
láttuk a házat is,
ahol a tűz lakik:
„petrofóron” pöfögtek
a paprikáskrumpli-láva
buborékjai.
 
Volt persze országos
félelem, féltés,
sosem-látott apák,
mégis: manapság,
a felfújható
gálya-csodák konszolidált
korában is
mit nem adnánk, ha még
– lyuggassa bár huszonöt évnyi lék –
visszaúszhatna hozzánk
az a szegényes jármű;
ha ma
eljönne ismét
a nem-pénzen-vett
örömök évada.