Próteusz a pszichiátrián [4-6] (Magyar)
4 Az ágy üresen állt, amelyben feküdtél máskor. Néha az ablak felé fordultál, de többnyire a mennyezetet figyelted. Nehéz szagok ülték meg a szobát, vagy inkább megfeküdték. Ahogy lenni szokott az elfekvő osztályokon. A klór, a vizelet, az ürülék szaga a mérgeket termelő testek kipárolgásába vegyült. A rejtélyes mérgekkel színültig telt testek kipárolgása. De most nem voltál ott, csak a lepedő jelezte a test lenyomatát. Meg valami beszáradt ebédmaradék az éjjeliszekrényen. Ősz volt már, a park túl hűvös a sétához. Szemerkélt is kicsit. Innen nem járthatott senki ki a kertbe. Ez zárt osztály. De talán ma mégis kaptál engedélyt, utána kellene nézni. Az ügyeletes szobában tudják, gondoltam, még ott vannak, amíg az esti műszak majd megérkezik. Váltás hat és hét óra között történt. Elmentem a vizsgáló melletti kórterem előtt, ahol a kataton lakott. Majd kérdeztem, hogy hol vagy. Mondták, nyugtalan ma. Nem fogad szót. Mármint te. Ez szinte nevetséges volt, hogy nem fogadsz szót, mint egy gyerek. A folyosó végén kukucskálsz, ott megtalállak, mondták. És visszamentem arra, ahonnan jöttem. A tűzlépcső nyílott onnan, ahol dohányzót alakítottak ki. És valóban, az üvegajtó mögött láttam, hogy leskelődsz. A gondozóktól féltél. Akkor még nem értettem. Nem ismertél meg, csak hajtogattál valamit, hogy elmész. A botodra valami batyut kötöttél, ahogy a mesékben. A botod a válladra vetted, egyenesen és biztosan álltál, és folyton félretoltál. Nyugtattalak, hogy gyere. Pihenj le. Még nem mehetsz haza innen. Főként gyalog, hisz több, mint száz kilométer a távolság. S már este is van. Nyugodj meg. De te nem láttál engem. Démonokról beszéltél, akiket meg én nem láttam, de mutattad, ott vannak. Éreztem, amikor a vállad átkaroltam, és terelni akartalak, hogy még most is milyen erős vagy. Én nem tudnálak visszahozni a kertből, ha pizsamád szára csurom vizes lenne, és esni kezdene netán eső. És fürdőköpeny nélkül túlságosan hideg van már a sétálásra. Beláttam, hogy nem tudlak se kivinni, se megnyugtatni, se visszahozni onnan, ha majd hirtelen összegyűlne benned a harag, akár a céltalan futó vizek.
5 Álmomban ma is láttalak. A nyakamban ültél, és én cipeltelek, valami mocsárban. Nem tudom, miért. És azt sem, hogy hová. A fáradtságra emlékszem csupán, a torokszorító, fojtogató szívdobogásra. Nem tudom, hová vonszoltam magam veled. Hajnal előtt, félálomban fordultam a bal oldalamra, hol a szívtájék szorul ilyenkor. Izzadt a homlokom. Évek óta nem találom a helyem. Mióta nem vagy már. És nincs magyarázat arra, hogy milyen lehet a létező, aki mégsem létezik együtt velünk. Csak szomjazunk. Sivatag hullámzik itt velünk azóta.
6a Egy várost szerettél volna. Egy várost, amelyet építek neked, hogy otthonod legyen. Azóta bolyongok itt, hol utcák, terek, közök, sugárutak, sétányok rejtenek falak mögé. Mert minden fal lesz, amely nem enged látni semmit önmagán túl. A várost rólad elnevezni, vagy arról, aki voltál, kényelmes lenne most, amely szavak, jelek, egymásra hullámzó alakzatok tornyai egymás fölött. Közöttük kis zegzugok, sötét és árnyas helyek, ahol cserépben, vályúban a tenger kő és beton között a petrezselyem mélyzöldje rezeg az étterem ablakában. A pincér kilép, néhány szálat szakít, megöblíti, és a tálcára teszi.
6b Emlékszem Isztriára, hová halálod hírét vihettem csupán magammal el. A part mentén városok figyelnek évezredek óta, ahol jártam már veled, éreztem akkor biztosan. Elsüllyed, korábbi életünkben. Görbe hajókon vagy gályákon rabszolgaként, kalmár zsidóként szakállunk rejtekében, vagy mint a hős Ilionból térve meg éppen.
6c Egy bögrében áradó levendula kékje a hálószoba ablakában ég. Nappal alszik, és fotoszintetizál titokban, míg éjszaka fűszeres illatot és oxigént termel. Árnyékát az alvók homlokára fekteti a telehold az éjben. Így telnek egy város napjai, melyet neked alapítottam, hogy halálod ne süllyedjen el a dalmát partokon, a sóvár tekintet lássa Láciában. Egy tenger választ el azóta tőled. Láttam lenyugodni minden este a napot a Hesperidák távoli kertje fölött. Feltöltő | Cikos Ibolja |
Az idézet forrása | https://www.lyrikline.org |
|
|