Ez az oldal sütiket használ

A portál felületén sütiket (cookies) használ, vagyis a rendszer adatokat tárol az Ön böngészőjében. A sütik személyek azonosítására nem alkalmasak, szolgáltatásaink biztosításához szükségesek. Az oldal használatával Ön beleegyezik a sütik használatába.

Sebestyén Péter: Enciklike (Enciklikák Szerb nyelven)

Sebestyén Péter portréja

Enciklikák (Magyar)

Sosem fogok levenni a polcról olyan könyvet, aminek minden sora érdektelen, s amit megírni is felesleges volt.
Sosem fogok feleségül venni egy asszonyt, aki meg sem született gyermekünk anyja volt, s akit halálomig szeretnék.
Sosem fogok a kegyetlenséggel vagy a könyörületességgel élni. Mindkettőt megtettem már, és egyik sem segít senkinek és semminek, csak a terjedő entrópiának.
Sosem fogok megtudni semmit a szellemektől, akik az Ürességet lakják Óya Kannon szentélyében, Utsunomiya hegyén.
Sosem fogok gyertyát gyújtani senkiért. Az emlékezés mindazonáltal halálos kötelem mindenkinek. Sosem fogok tagadni többé. Értsétek meg: mindannyian „látókörbe került s utóbb megfigyelés alá vont” személyek vagyunk.
Sosem fogok a kamaszkor lázával imádni egyetlen nőt sem, de ne feledjétek: egy lány szobája – ahol először vetkőzött le – az örök varázslat helye.
Sosem fogok inni azok egészségére, akiket nem kedvelek.
Sosem fogok tüzeket szítani. A parázsban is ott izzik a lángok ős babonája, amiből – ha belefeledkezel – nincs menekülés.
Sosem fogok állatra vadászni. Ismerem azt a szenvedélyt; megértem és tartózkodom tőle.
Sosem fogok szerénynek mutatkozni avagy szerénykedni. Az embert -- többek között – önimádó hiúságok vezetik.
Sosem fogok modorosságért és modortalanságért leteremteni senkit. Ugyanolyan hibák; ugyanolyan gyarlóságok…
Sosem fogok sem első, sem második, sem harmadik helyezett lenni. Az úgynevezett győzelemért tülekedni értelmetlenség; nem elég, hogy a versenyen mindenkinek muszáj elindulni?
Sosem fogok többé hangosan énekelni. A hangom csúf és rekedt; hamisan vernyákolok; megalázom és megrontom a Dalt.
Sosem fogok az eső alá állni, „mert nem vagyok méltó arra, hogy megtisztítson.” Moralistához illő megnyilatkozás: fennkölt és nyálas.
Sosem fogok fegyvert senkire, ha nem akarom megölni. Aki önmagát vagy másokat védelmezve mégsem képes gyilkolni (olykor ez nem kerülhető el), azt bármi áron segíteni kell.
Sosem fogok falakat és kerítéseket döntögetni. Amennyiben rossz helyen állnak, akkor amúgy is összedőlnek.
Sosem fogok  kibogozni egyetlen rejtélyes értelmű mondatot sem, mert a megvilágosodás szinte mindig hiábavalóság.
Sosem fogok ápolni senkit, ha gondozása közben az jut eszembe: helyesen cselekszem. Rémisztő gondolat.
Sosem fogok ezután a női nem titokzatosságára hivatkozni, sem tréfálkozva, sem komolyan. (Szeressétek őket; a lelkükbe furakodni ne próbáljatok!)
Sosem fogok felfedezőként elpusztulni egy névtelen sziget partján; tartok tőle, rólam neveznék el.
Sosem fogok önszántamból tanácsot adni senkinek. Ha mégis, akkor az napnyugtáig érvényes. Alkony utáni szavaimért virradatig felelős vagyok; tovább nem.
Sosem fogok semmi olyat cselekedni, amit nem akarok igazán; már amennyire ez lehetséges. (Nem az.) Mégse számold megalkuvásaid: ha őszinte vagy, belehalhatsz.
Sosem fogok odáig alacsonyodni, hogy nem nevezem néven az élőket, a holtakat, és akiket még világra jönni látok.
Sosem fogok ’bűnt venni magamra’, mert ez képmutatás. Minden tettem önmagam; igazán csak az.
Sosem fogok suttogni akkor, amikor harsogni kell. Önmagadat és másokat is megtisztelhetsz a csöndes beszéddel.
Sosem fogok fénylőnek nevezni alig pislákoló dolgokat.
Sosem fogok válaszolni azoknak, akik – felelet helyett – a szép hazugságokra várnak.
Sosem fogok igazolni nyilvánvaló igazságokat. Aki ráér az ilyesmire, amúgy is megteszi.
Sosem fogok ’megverekedni a halállal’. A szókapcsolat szörnyű félreértés: nincs ember, aki bármiféle értelmet adhatna neki. Természetesen nem a gőgös ostobákra gondolok.
Sosem fogok tudni az Úr, a Teremtő, a Demiurgosz, az Omega-pont, az Isten titkos neveiről semmit. Odáig jutottunk, hogy nincs könyv, amiben ne lehetne elolvasni őket.
Sosem fogok a régi fényképeimen elandalodni. Örömömre szolgál: egyre homályosabbak.



FeltöltőP. T.
Az idézet forrásaSzerző

Enciklike (Szerb)

Nikad neću skinuti sa police takvu knjigu čija je svaki red neinteresantan i bilo je i nepotrebno napisati.
Nikad neću oženiti ženu koja je mater još našem nerođenom detetu i koju bi do smrti voleo.
Nikad neću upotrebiti svirepost ili milost. Obe sam već koristio i nijedna nikome ni za što nije pomogla samo prostirajućoj entrpopiji.
Nikad ništa neću doznati od duhova koji u svetilištu Oja Kanona na brdu Utsunomije Prazninom šetaju.
Nikad ni za koga neću sveće paliti. Ipak sećanje je za svakoga  smrtna obaveza. Nikad više neću negirati. Shvatite: svi smo „u vidokrugu i pod prismotrom“.
Nikad ni jednu ženu neću sa strašću puberteta obožavati, ali nemojte zaboraviti: soba devojke – gde se prvi puta skinula – mesto je večne čarolije.
Nikad neću popiti zdravicu u zdravlje onih koje ne volim.
Nikad neću vatru potpiriti. I u žaru se iskonsko sujeverje plamena žari iz čega – ako se zaboraviš – nema spasa.
Nikad neću u lov. Poznajem tu strast; shvaćam ali se od toga suzdržavam. Nikad se neću kao skroman prikazivati nit ću biti skroman. Čoveka – između ostalog – samoobožavana sujeta vodi.
Nikad nikoga neću zbog izveštačenosti ili neotesanosti ispsovati. Iste su greške; isti promašaji... Nikad neću biti ni prvoplasirani, ni drugi ni treći. Za takozvanu pobedu besmisleno je laktanje; nije li dovoljno da na takmičenju svako mora učestvovati?
Nikad više neću glasno pevati. Glas mi je ružan i hrapav; iskrivljeno drečim; ponizim i upropastim Pesmu.
Nikad neću ispod kiše stati, „jer nisam dostojan da me očisti.” Izjava priliči moralisti: uvišena je i slinava.
Nikad ni na koga, koga ne želim ubiti, neću uperiti oružje. Onoga, ko štiteći sebe ili druge nije sposoban ubijati (to je koji put neminovno), svim sredstvima treba pomoći.
Nikad neću zidove i ograde rušiti. Ionako će se stropoštati ukoliko se na krivom mestu nalaze.
Nikad neću odgonetnuti niti jednu rečenicu sa tajanstvenim značenjem jer je prosvetlenje skoro uvek tričav trud.
Nikad nikoga neću dvoriti ako tokom negovanja promislim: ispravno postupam. Zastrašujuće pomisao.
Nikad se neću na tajnovitost žeske naravi pozivati, ni u šali ni u zbilji. (Volite ih; ali nemojte pokušati u njihove duše prodreti!)
Nikad neću na obali nepoznatog otoka kao otkrivač uginuti; bojim se da bi o meni nazvali.
Nikad nikoga neću iz sopstvenih pobuda savetovati. Ako ipak, to vredi samo do zalaska sunca. Posle sumraka za moje tvrdnje samo do zore odgovaram; dalje ne.
Nikad neću činiti to što istinski ne želim; ukoliko je to uopšte moguće. (Nemoguće je.) Ipak nemoj prebrajati tvoje nagodbe: iskrenost može te uništiti.
Nikad neću na tako nizak nivo pasti da ne bi imenom nazvao žive i mrtve i one koje još ugledam da su na ovaj svet stigli.
Nikad neću ’na sebe krivicu natovariti’, jer je licemerno. U svakom činu sam ja; suštinski.
Nikad neću šaputati kad glas treba podići. S tihim govorom i sebi i drugima možeš odati poštovanje.
Nikad neću nazvati sjajnim jedva tinjajuće stvari.
Nikad neću odgovoriti onima koji – umesto odgovora – lepe laži očekuju.
Nikad neću potvrđivati same od sebe razumljive istine. Ko ima vremena za to, ionako će učiniti.
Nikad neću ’potući se sa smrću’.  Veza reči je užasan nesporazum: nema žive duše ko bi joj bilo kakav smisao mogao dati. Naravno, ne mislim na uobražene glupane.
Nikad ništa neću o tajnim imenima Gospoda, Stvoritelja, Demiurgosa, tačci Omege, Boga saznati. Stigli smo do te tačke da nema knjige u kojima ne bi se ih moglo pročitati.
Nikad neću nad mojim fotografijama raznežiti. Rado konstatiram: sve su tamnije.



FeltöltőFehér Illés
Az idézet forrásahttp: feherilles.blogspot.com

minimap