Ez az oldal sütiket használ

A portál felületén sütiket (cookies) használ, vagyis a rendszer adatokat tárol az Ön böngészőjében. A sütik személyek azonosítására nem alkalmasak, szolgáltatásaink biztosításához szükségesek. Az oldal használatával Ön beleegyezik a sütik használatába.

Tóth Árpád: From soul to soul (Lélektől lélekig Angol nyelven)

Tóth Árpád portréja

Lélektől lélekig (Magyar)

Állok az ablak mellett éjszaka,

S a mérhetetlen messzeségen át

Szemembe gyűjtöm össze egy szelíd

Távol csillag remegő sugarát.

 

Billió mérföldekről jött e fény,

Jött a jeges, fekete és kopár

Terek sötétjén lankadatlanul,

S ki tudja, mennyi ezredéve már.

 

Egy égi üzenet, mely végre most

Hozzám talált, s szememben célhoz ért,

S boldogan hal meg, amíg rácsukom

Fáradt pillám koporsófödelét.

 

Tanultam én, hogy általszűrve a

Tudósok finom kristályműszerén,

Bús földünkkel s bús testemmel rokon

Elemekről ád hírt az égi fény.

 

Magamba zárom, véremmé iszom,

És csöndben és tűnődve figyelem,

Mily ős bút zokog a vérnek a fény,

Földnek az ég, elemnek az elem?

 

Tán fáj a csillagoknak a magány,

A térbe szétszórt milljom árvaság?

S hogy össze nem találunk már soha

A jégen, éjen s messziségen át?

 

Ó, csillag, mit sírsz! Messzebb te se vagy,

Mint egymástól itt a földi szivek!

A Sziriusz van tőlem távolabb

Vagy egy-egy társam, jaj, ki mondja meg?

 

Ó, jaj, barátság, és jaj, szerelem!

Ó, jaj, az út lélektől lélekig!

Küldözzük a szem csüggedt sugarát,

S köztünk a roppant, jeges űr lakik!



FeltöltőKárpáti Göttler László Antal
Az idézet forrásaOSZK MEK

From soul to soul (Angol)

I stand beside the window in the night,

And through the black and endless space afar,

I'm collecting in my eyes the gentle,

Distant and trembling rays that leave a star.

 

This light came from a billion miles away,

It came to us untiringly and fast,

Since starting through the icy dark of space

Who knows how many thousand years have passed.

 

Message of heavens which had finally

Found me and in my eyes had reached the goal,

Dies on contentment ere I firmly let

The casket lid of tired lashes fall.

 

I had learnt that starlight that is filtered

Through instruments for learned men to view,

Brings us news of elements akin to

Those of sad earth and my sad body’s, too.

 

I absorb it, make it my very blood,

and silently I ponder it within,

what ancient sorrows does light sob to blood,

the sky to earth, or element to kin?

 

Perhaps it hurts the stars to be alone,

Orphaned and scattering a million ways?

And that we'll not meet because of distance,

And ice and darkness that forever stays?

 

Oh, star, don't cry, you are no more apart,

Than earthly hearts are hereabouts as well!

Would Sirius be further from me, or,

Some of my fellows, woe, now who could tell?

 

Oh, woe to friendship, woe to love, and woe

Those soul-to-soul connecting sundry ways!

Our eyes are sending out their daunting light,

Whilst in-between us icy space prevails!



FeltöltőLeslie A. Kery
Az idézet forrásaMagyarul Bábelben

minimap