Szederálom (Magyar)
Mire gondolhatott a kisfiú, amikor a gyereklét rácsán keresztül bámulta a félelmes világot, szemével egy kúszónövény türelmetlen, fényéhes indáit követte, évekkel később a mindent beszövő repkényt a házon, amelyből nagyapját vitték el. Mire gondolhatott később, amikor a padon ülve figyelgette a galambokat, hogy vajon hová bújnak el meghalni, hiszen csak néhányat látott szétmálló tollaikkal a fák levelei közé keveredve. Milyen barátkozó is az ősz, ahogy kezét nyújtja, télbe hív, milyen lehet a tapintása a megfagyott testnek, karoknak. Mire gondolhatott akkor, amikor a hegy vonulatát kísérte a szemével, később a csípő holdbéli tájékait egy kölcsönszobában. A felgyűrődött lepedő térképvonalaiból két test kísérletéről lehetett olvasni. Az örök élet italát akarták megszerezni, de csak bort találtak. Mikor jött arra rá, hogy mit is keresett a nők tünékeny szilvaillatában. Mire gondolhatott az utolsó percekben az, aki sötét szemüregéből már csak befelé nézett, árnyékai között, mintha erdőben járna, fényfoltról fényfoltra lépett, talán éppen akkor csoszogott át a másik világba, ahol a test csak egy gránátalma magjának álma, mikor gondolta azt, hogy már nem teher, ami ráméretik, és amikor a fehér lepedőn még egyszer hús után sóhajtott, vajon milyen ölelést várt, milyen csókot az elmúlás szederjes ajkára. Feltöltő | Fehér Illés |
Az idézet forrása | http://www.szegedilap.hu/ |
|
|