Csata Ernő: Korrobori*

…őserdők vonagló favágói

„Örülj és vigadozz Edom leánya, a ki Uz földjén lakozol,
mert még te rád is rád kerül a pohár, megrészegedel és
meztelenkedel.”

Jeremiás siralmai, 4:21, Biblia,Károli Gáspár, Budapest,1990.

Muzsikáljatok Földanya lányai!
A korroboriba bele fogunk halni.
Muzsikáljatok a gyönyörű erdőkben,
mit évmilliók türelme formált remekbe,
hol lombok közt rezeg még az ősi térzene
s a fák levelei remegve zizegnek a fényre.
Itt, az érzéki, tüzes szerelem-gyűlöletben,
a susogó levelű fák alatt, utálva, vágyva,
ropjuk a szerelmi táncot rogyásig,
amíg ránk nem borítja leplét
Tündérkert tűnő homálya.
Űzzük a táncot eszméletlen kéjjel,
egymást belefojtva szennybe, mocsokba,
szívünkből csorduljon a szerelem,
testünkből a gyáva lét, e fájdalmas táncban,
szálfalánykák gyökerén, hörgő vonaglásban.
Emlékerdős jövőnk csalóka délibábjai,
ropjuk a táncot rogyásig, a végső kimúlásig,
amíg dühödt férfiak, kínzó bosszúvággyal,
összetörik a hangszert, megfojtják a zenészt,
az őrült vitustáncban.

(2016)

*Ady Endre: Korrobori (Nyugat, 1917)