Lermontov, Mihail Jurjevics: Vitorla (Парус Magyar nyelven)

Белеет парус одинокой

В тумане моря голубом. —

Что ищет он в стране далекой?

Что кинул он в краю родном?

Играют волны, ветер свищет,

И мачта гнется и скрыпит;

Увы! — он счастия не ищет

И не от счастия бежит! —

Под ним струя светлей лазури,

Над ним луч солнца золотой: —

А он, мятежный, просит бури,

Как будто в бурях есть покой!

Távolban egy fehér vitorla

Tenger kék ködén átragyog.

Mért indult messzi országokba?

És otthonában mit hagyott?

A szél süvölt, hullám dobálja,

Az árboc recseg, s meghajol;

Nem vár sehol szerencse rája

S nem is volt boldog még sehol!

Napfény füröszti fenn aranyban,

Alatta tenger tiszta kékje,

És ő elindul, nyughatatlan,

Mint kit vihar közt vár a béke!