Nikvul, Ana: fiam szagold meg apádat (pomiriši oca sine Magyar nyelven)

sine moj izvini što te nikad nisam rodila
prosto nije naišao onaj koji bi mi te napravio od čistog vazduha
i čiste želje i čiste duše koja se ne zakopčava na ledjima
nije zalepršao u meni onaj živi leptir od šara mojih sazdan
niti je uopšte prošao pored mene takav neki
koji nije trebao da mi kaže ništa a da ja kažem hoću
izvini sine što te ne učim motao motao svilicu
na nežnu malu ručicu
i gusu baba gusu deda 
ni prvi korak ni male boginje
ni prve ljubavi ni prve ranje ni prvi strah
ništa propala stvar od guranja želje uz brdo
sine ako me ikad igde sretneš ispričaću ti
da se ovih dana pojavilo jedno visoko čelo do u nebo
i jedna velika nežna šaka sa položenim zlatnikom
koji bi rado ćutanjem stavila na moj pupak da me oplodi
žarom tihih ratnika i pomalo samoubica nežnosti
tužan mu je osmeh i često bezrazložno vesela narav
noć mu letuje u podbratku što miriše na laku kolonjsku vodu
i ne znam da l bi ti se dopalo da te baš on ljulja 
na svojim širokim grudima a ti se smeješ sisajući prst
a ako ga sretneš pomiriši ga sine
ako na tebe i mene miriše naš je
a ako ne
opet mi oprosti što te nikad roditi neću

fiam ne haragudj sosem szültelek meg
az aki tiszta levegőből őszintén tiszta szívvel tudott volna megteremteni
aki nem hátul gombol egyszerűen nem került elém
az a tarkaságommal ékesített életvidám lepke sem rebbent bennem
és olyan sem ment el mellettem
akinek igent mondtam volna a nélkül hogy megszólalna
bocsásd meg fiam nem tanítalak selymet sodortam
gyengéd kacsódra sodortam
meg csitt anyóka csitt apóka
első lépés sincs bárányhimlő sincs
első szerelem sincs első seb sincs első félsz sincs
kudarcot vallott kísérlet a vágyak hegyre görgetése
fiam ha valaha is találkozunk elmesélem
ezekben a napokban égig érő homlok jelent meg
meg egy hatalmas gyengéd tenyér aranytallérral
melyet köldökömre szívesen tennék hogy a halk harcosok lelkesedésével
és az öngyilkosok gyengédségével termékennyé tegyen
mosolya szomorú és gyakran minden ok nélkül vidám
könnyű pacsuliillatú tokájában nyaral az éj
és nem tudom szeretnéd-e ha széles mellén
éppen ő ringatna te meg ujjadat szopva nevetsz
fiam szagold meg ha egyszer találkozol vele
ha illata a tiéd és az enyém akkor a miénk
de ha nem
bocsásd meg hogy sosem szüllek meg