Ez az oldal sütiket használ

A portál felületén sütiket (cookies) használ, vagyis a rendszer adatokat tárol az Ön böngészőjében. A sütik személyek azonosítására nem alkalmasak, szolgáltatásaink biztosításához szükségesek. Az oldal használatával Ön beleegyezik a sütik használatába.

Miloradović, Petar: Lehajtott fők (Pognute glave Magyar nyelven)

 Miloradović, Petar portréja

Pognute glave (Szerb)

Plavi kristalu
                      anđeoskih krila,
cvileća mrežo nervnog sistema postojanja, siroče
                                            koje na čelu mrtvih bazaš.
Ferenc Juhas
 
Pojavio sam se u Segedinu
pred vitkim spomenikom Atile Jožefa,
došavši šinobusom.
 
Njegov duh lutao je železničkim pragovima,
svirale kosti pored skretnica i signala.
 
Popunio sam dvojezični formular,
dobio forinte i krenuo da koračam gradom.
 
Kupio točkić sira,
gledao cene tokajca.
Ne baš pribran
pod jesenjim svetlom.
 
Primetio sam cvetne reljefe
čak i na poklopcima šahtova.
 
Žice cimbala i citre drhtale su,
a penzioneri dovršavali večeru
u restoranima.
 
Vozovi su stizali u stanicu,
grmeli motorima i munjama strujnih vodova;
odjekivali su prazni holovi kao napuštena zdanja.                 
 
Prolazio sam kroz parkove, poeziju,
nesvestan da nas iz nekog ugla i ti posmatraš,
Atila.
 
Prespavao sam u zgradi koju je osvajala puzavica,
crvenih listova u to doba godine,
raskošna kao krvotok koji te je činio.
 
Svoje male pesme čuo sam na tvom  jeziku.
Dobacio sam ti ih pred noge
i njihov zvuk ponirao je u važnijim stvarima,
brujao bronzom.
Stavio sam ti ruke na ramena,
tamo gde je metal dobijao sjaj,
i ti si bio sve veći.



FeltöltőFehér Illés
Az idézet forrásaautor

Lehajtott fők (Magyar)

...angyalszárnyú kék kristály, a lét idegrendszerének nyüszítő hálózata,
halottak élén őgyelgő árva fiúcska,...
 
Juhász Ferenc
 
 
Szegedre sínbusszal érkezve
József Attila megkapó szobra előtt
találtam magam.
 
Szelleme a síneken bolyongott,
csontjai a váltókon, jelzőkön zörögtek.
 
Kitöltöttem a kétnyelvű űrlapot,
megkaptam a beváltott pénzt és a városba indultam.
 
Kerek sajtot vettem,
a tokaji borok árát mérlegeltem.
Az őszi fényben
nem  éppen nyugodtan.
 
Virágdomborműveket
még a csatornafedőkön is láttam.
 
Az éttermekben cimbalom- és citeraszó mellett
fogyasztották vacsorájukat
a nyugdíjasok.
 
Szikráztak a vezetékek,
dübörögve érkeztek a vonatok az állomásra;
elhagyott épületekként visszhangzottak az üres termek.
 
A parkokban sétálva magamban költeményeket mormoltam,
nem sejtve, egy sarokból te is figyelsz bennünket,
Attila.
 
Az abban az évszakban vöröslevelű kúszónövénnyel
behálózott házban töltöttem az éjszakát,
dús volt mint a vérkeringés, mely téged alkotott.
 
Verseimet nyelveden hallottam.
Lábad elé dobtam,
hangjuk fontosabb dologba süppedt,
bronzként visszhangzott.
Kezemet válladra tettem,
oda, ahol fényes volt a fém
és te egyre nagyobb lettél.



FeltöltőFehér Illés
Az idézet forrásahttps://feherilles.blogspot.rs/

minimap