Dučić, Jovan: Napraforgók (Suncokreti Magyar nyelven)

U tužnom oku suncokreta,

Što nemo prati neba bludnje,

Tu su sve žeđi ovog sveta,

Sva nespokojstva i sve žudnje.

Šume u strahu svom od mraka:

"Bog je pomalo sve što zari;

I svetlosti je jedna zraka

Mera i cena sviju stvari!...

Sve je što živi na dnu tmine

S prokletstvom nemim na svet palo -

Sve što ne gleda u visine,

I nije jednom zasijalo!..."

S istoka kralji, obučeni

U teško zlato, stoje plačni;

I žreci sunca, naspram seni

Prosjački vape u čas mračni.

Te tužne oči suncokreta

U mom su srcu otvorene -

Ali su sunca nakraj sveta,

I tiho slaze mrak i sene.

Pomreće noćas širom vrti,

Dvoredi sjajnih suncokreta,

Ali će biti u toj smrti

Sva žarka sunca ovog sveta.

A napraforgók nagy szemébe

– míg követik az ég járását –

a világ minden szomja-éhe

belévegyül minden bú s kívánság.

Félnek a sötéttől. „Mi fényt ad:

isten az mind valamiképpen;

mértéke mindennek, vaj’ él csak

egy sugárnyi fény a szívében.” –

ezt zúgják és ezt: „Átok-verte

lakója mind az éjnek, ködnek,

ha nem tekinthet az egekbe

s bár egyszer csak, nem tündökölhet.”

Napkeleti királyok sírnak

öltözve zordon arany kabátba,

a nap ellen árnyak riognak

mint koldus könyörög éjbe zárva.

A napraforgó szomorú szeme

szívemben a fényre kinyílott,

de estére a nap mint világvége,

csöndes árnyra és sötétre váltott.

Kihülnek, kihalnak a kertek,

ki a két-sorú napraforgók,

de hulltuktól holtan kerengnek

mind a Napok, Csillagok, Bolygók!

1922