Ez az oldal sütiket használ

A portál felületén sütiket (cookies) használ, vagyis a rendszer adatokat tárol az Ön böngészőjében. A sütik személyek azonosítására nem alkalmasak, szolgáltatásaink biztosításához szükségesek. Az oldal használatával Ön beleegyezik a sütik használatába.

Martinović, Stevan: ballada a szélmalomról (balada o vetrenjači Magyar nyelven)

Martinović, Stevan portréja

balada o vetrenjači (Szerb)

(devojčici rožiki rind iz detinjstva

koju su samleli točkovi mlina)

 

i ja sam umro tu

po ko zna koji put igrajući se

vrteći se na velikom točku

u porodilištu hlebova

ispavši raširenih ruku kroz drhtavo sito

moje sićušno tijelo

u svježu humku od brašna

utisnulo je krst

 

i ja sam umro tu

po ko zna koji put

jureći u susret madosti

lica rumena kao hleb

dok nisam sav problijedio

od brašna

od oštre nule

zarekao sam se

utisnuvši krst u svježu humku

sićušnim tijelom

da ću početi ispočetka

od nule

vrtiti se raširenih ruku

dok ima šta da se melje

dok mi krst bude trpio leđa

 

i ja sam umro tu

na pšeničnom groblju

ispavši kroz drhtavo sito

da bih se igrao sa velikim točkom

dok ima šta da se melje

dok mi kvasac usta ne začepi

dok krtst mjesto mene ne ustane

dok humka od muke ne pocrni



FeltöltőFehér Illés
KiadóGlas Banja Luka
Az idézet forrásaTvrdo nebo
Könyvoldal (tól–ig)22. strana
Megjelenés ideje

ballada a szélmalomról (Magyar)

(gyerekkori pajtásomnak rind rózsikának,

akinek élete a szélmalmon játszva tört ketté)

 

én is itt haltam meg

ki tudja hányadszor játszottam már

a hatalmas karzaton szökdelve

hol kenyerek életre kelnek

mikor a remegő szitán tárt karokkal hullva át

törékeny piciny testem

a frissen őrölt puha hanton

lelte a megnyugvást

 

én is itt haltam meg

ki tudja hányadszor

szaladtam kenyérpiros arccal

üdvözölni az ifjúságot

míg végleg el nem fakultam

a liszttől

a nullás fehértől

és megfogadtam

törékeny testtel

a frissen őrölt puha hanton

hogy tárt karokkal

a null-pontról

ismét elkezdem a körforgást

míg újra s újra őröl a kerék

míg a keresztet bírja a derék

 

én is itt haltam meg

a búza-sírban

a remegő szitán hullva át

hogy játszhassak a hatalmas karzaton

míg újra s újra őröl a kerék

míg élesztő nem tömi be szám

míg nem áll kereszt helyettem

míg a hant fel nem ölti a gyászruhát



FeltöltőFehér Illés
Az idézet forrásahttp://feherilles.blogspot.com

minimap