Podrimja, Ali: Shtat Lëshon një Lulëkuq

heshtja ime është më e vjetër

se unë e më e fortë

se vdekja ime

ajo është pamundësia ime

heshtja kur fle

numëroj yjet

luaj me hije luaj me thika

e një fushë të bardhë

shtat lëshon

një lulkuq

se heshtja ime

ka peshën e gurit të mallkuar

dhe gjuhën e njeriut të gozhduar në shkëmb

Hallgatásom idősebb

mint én és erősebb

mint a halálom

ó az én tehetetlenségem

amikor a hallgatásé a szó

a csillagokat számolom

árnyakkal játszom késekkel játszom

és egy sík mezőn

szárba szökken

egy pipacs

mert hallgatásom

mint elátkozott kő súlya

és sziklához bilincselt ember nyelve