Ahmatova, Anna Andrejevna oldala, Magyar életrajz
Életrajz
(1889. jún. 23. Bolsoj Fontan, +1966. márc. 5. Domogyedovo)
Orosz költőnő, irodalmár, műfordító, Puskin-kutató.
Eredeti neve ukrán hajómérnök apja után: Gorenko. Anyja után az Ahmatova tatár eredetű nevet veszi fel és használja költői névként. Jogot tanul a kijevi egyetemen, tanulmányait Nyikolaj Sz. Gumiljov költővel kötött házassága miatt félbeszakítja.
Pétervárra költöznek. Sajátos költői nyelvet alakítanak ki, Oszip Mandelstammal és Mihail A. Kuzminnal megalakítják az akmeisták csoportját. Irányzatuk a szimbolizmus meghaladásával, a futurizmus szélsőségeinek elvetésével és az apollóni eszmény: a mérték, az arányosság és a világos harmónia tiszteletben tartásával az orosz klasszikus költészetet kívánja megújítani. Az akmeisták tisztelik a különböző művészeteket (szobrászat, festészet) és korokat, s előszeretettel építkeznek belőlük.
Párizsba, Olaszországba utazik, barátságot köt Modiglianival, aki megfesti őt.
Az októberi forradalom megkínozta őt, de hazáját sohasem hagyta el.
A forradalom után helyzete teljesen ellehetetlenül, mintegy húsz évig nem publikálhat, sok más írótársához hasonlóan majdnem éhen hal. Jelentős Puskin-kutató lesz, műfordítással és a régi Pétervár építészetével foglalkozik, a fiókjának ír.
1918-ban elválik, volt férjét 1921-ben kivégzik, egyetlen fiát, Lev Gumiljovot később letartóztatják (hosszú éveket tölt börtönben, de életben marad). Átéli Leningrád blokádját, 1941 őszén sikerül Taskentbe evakuálnia, ám a háború végén visszaköltözik. A zsdanovi kultúrpolitika idején ismét kiszorul egy évtizedre az irodalmi életből. Ekkor készíti legragyogóbb műfordításait: ókori latin, kínai, nyugat-európai költőket, egyiptomi naphimnuszokat fordít kitűnően.
Rekviem című, a törvénytelenségek elleni tiltakozás, az elhurcoltakért: fiáért, közeli barátaiért és idegenekért érzett halálos aggodalomból születő megrendítő művét húsz éven át írja.
Saját verseit csak 1965-ben történő teljes rehabilitációja után publikálhatja újra. Utolsó éveiben újra beutazhatja Nyugat-Európát, az oxfordi egyetem díszdoktorrá avatja.
Verseinek alapvető témája egyrészt a szerelmi élmény, az érzelmi világ kifejezése, másrészt az etikai magatartás, hazafiasság. A személyes lírát erkölcsfilozófia és történelmi gondolkodás szövi át és emeli magasabb szintre. A szerelem lírikusa.
Kezdeti líráját a mívesség, az individuum kultusza és a lélek misztikus elragadtatásai jellemzik. Befelé forduló magánya a blokád idején írott megrázó erejű verseiben oldódik fel. Fegyelmezett, pontosan kidolgozott verseiben a kultúra és az ember szeretete válik uralkodó témává.
További fontos információk olvashatók:
- Dalos György cikkében: http://epa.oszk.hu/00000/00012/00002/17.htm