Mandelstam, Oszip (Мандельштам, Осип) (1891–1938) Művek Bibliográfia   hu ru

Életrajz

Varsó, 1891. jan.15., +Vlagyivosztokhoz közel, 1938. dec. 27.
Varsóban született, de Péterváron nőtt föl, szülővárosának is Pétervárt tekinti. Litván (nem túl vallásos) zsidó szülők gyermeke, apja bőrkereskedő, anyja zongoratanárnő. Magátanárok és nevelőnők tanítják, majd az előkelő Tenishev Iskolába járatják (1900–07), ezután Párizsban tanul a Sorbonne-on, (1907–08), Heidelbergben (Németország) (1909–10) és Péterváron is folytat egyetemi tanulmányokat, diplomát nem szerez. Első versei 1910-ben jelennek meg. 1911-ben Anna Ahmatovával, Ny. Gumiljovval és Sz. Gorogyetszkijjel egyik alapítója a Költők céhe (Ceh poetov) nevű, a szimbolizmuson túlmutató akmeista irodalmi csoportosulásnak, amely a szimbolizmus „túlvilágisága” és „dekadenciája” mellett a futurizmust is elutasítja. Ő írja Az akmeizmus reggele c. manifesztumukat. Kő (Kameny) c. kötetével válik híressé (1913), amelyet először saját pénzén ad ki. A forradalmat, bár üdvözli (Derengő szabadság/Proszlavim bratyja, szumerki szvobodi c. ódájában, 1918), kétségek közt fogadja, egyszerre tisztítótűz és katasztrófa számára. Kis ideig dolgozik a Művelődésügyi Népbiztosságon, de leginkább utazik (Kijev, Krím, Kaukázus, Moszkva, Pétervár), többször letartóztatják. Útközben írja verseit, kötetei, esszéi jelennek meg, sikeres. Ekkor már sok támadás éri, kezdik mellőzni, az első írókongresszuson neve sem hangzik el. 1922-ben házasságot köt Nagyezsda Jakovlevna Kazinnal, aki mindvégig hű társa a száműzetés és börtönévek alatt. Az 1920-as években Mandelstam gyerekkönyvek írásával és fordításokból tartja fönn magát, 1925–30 között nem alkot verset, inkább a prózaírás felé fordul. A polgárháborús időszakot követően újságíróként távoli országrészekbe utazik, hogy ne legyen szem előtt. 1930-ban Örményországban jár, botrányt kavaró útinaplóját 1933-ban a Zvezda c. lapban adja ki. 1934-ben Sztálin-epigrammájáért (gúnyvers) letartóztatják, s Cserdinybe (a Káma vidékére) száműzik 3 évre, felesége is vele megy. Annyira megfélemlítik, hogy öngyilkosságot kísérel meg, ezután engedélyt kap, hogy Voronyezsbe költözzön, itt él 3 évig Nagyezsdával és itt írja a Voronyezsi füzeteket. (E verseket felesége évtizedekekig őrizgette, míg sikerült Nyugatra mentenie őket.) Rövid moszkvai útja során 1938-ban ismét letartóztatják, ellenforradalmi tevékenységért öt év munkatáborra ítélik. Egy Vlagyivosztokhoz közeli táborban (Gulag Szigetvilág), Vtoraja recskán, teljesen legyengülve és kimerülve, a felismerhetetlenségig lefogyva, a hidegtől vacogva hal meg tisztázatlan körülmények között: szabályszerűen nyoma veszett. Individualista költészetét áthatják a klasszikus görög és római hagyományok (verseinek szinte alig van zsidó kulturális vonatkozása). Formai szigor, rejtett asszociációk, utalások jellemzik. Érett költészete tömör, s nemcsak a képek, a kifejezés erejével, hanem intellektuális fegyelmével is lenyűgöz. Központi témája a kulturális hagyomány fönntartása, az életöröm, az építés pátoszának hangsúlyozása. A művészi alkotás számára építés, a költészet a kultúra és az emlékezet hordozója. Beemeli költészetébe az antikvitás, a középkor és a reneszánsz zenei, irodalmi és építészeti alkotásait, s ezen az új nyelven, a kultúrák nyelvén válik számára értelmezhetővé az emberi sors, és lesz legyőzhető a káosz. Míg a szimbolisták a tárgy „ideáját”, a futuristák a puszta, jelentés nélküli tárgyat, addig Mandelstam a tárgy létezését szereti, de a tárgy a maga érzéki melegével, testiségével nála csak a kultúra közegében nyer értelmet. Az érzéki és az elvont, azaz a hétköznapi és a filozófiai síkok összekapcsolása képezi metaforájának alapját. Világhírűvé a 70-es években válik, amikor művei nyugaton is megjelennek, s ezzel egyidejűleg özvegye publikálja a Voszpominanyija (angolul: Hope Against Hope; ’Visszaemlékezések’) (1970) és a Hope Abandoned (1974) című, a sztálini korszakban elszenvedett évek krónikáját.

Szakirodalom: Szilágyi Ákos, J. Brodszkij, L. Ginzburg, Nagyezsda Mandelstam