Brjuszov, Valerij Jakovlevics (Брюсов, Валерий Яковлевич) (1873–1924) Művek Bibliográfia   hu ru

Életrajz

1873. dec. 13., Moszkva, +uo., 1924.okt. 9.

Orosz költő, író, esztéta
Jómódú kereskedőcsaládból származik. 1904–09 között a Veszi (Mérleg) c. szimbolista folyóirat főszerkesztője, amely az orosz modernizmus központjává növi ki magát kezei alatt.
Az orosz szimbolizmus úttörője és teoretikusa. A szimbolizmus számára nem világnézet, hanem költői eszköz, szembeszállva Merezskovszkij nézeteivel, irodalmi polémiát indítva ezzel.
Az 1905-ös forradalomban a történelmi megtisztulás kezdetét, az első világháborút szabadsághoz vezető eseménynek látja, majd pacifista lesz.
Először tiltakozik Lenin „pártos irodalomról” szóló cikke ellen, később az új rendszer mellé áll, 1917-ben belép a bolsevik, 1920-ban a kommunista pártba.
Megalapítja a Felsőfokú Irodalmi Művészeti Főiskolát, mely halála után felveszi nevét.
Erősen hatnak rá a francia szimbolisták. A kifinomult, klasszicizáló formatechnika híve, témája többek között a nagyváros, majd a modern civilizáció pusztulásának víziója.
Poéta doctus. Történelmi versciklusokat, történelmi regényt is ír. A tudomány eredményei tükröződnek műveiben.
Verseiben a tisztítótűz, a mindent elsöprő forradalom utáni vágy ütközik a klasszikus kultúra és az egyéniség féltésével.
Lenin anarchista írónak, Gorkij Oroszhon legműveltebb írójának nevezi. Lenint dicsőítő költeményeket ír, pl. Az értelmiségi elvtársakhoz (K tovariscsam intelligentam, 1919). A forradalom után költészetének ereje hanyatlik, főként Lenint magasztaló műveiből hiányzik a művészi erő.
Műfordítással is foglakozik, örmény és ókori irodalmat, Poe-t is fordít.
Elméleti munkásságának fontossága vetekszik költészetéével.