Łysohorsky, Óndra: Liêto
Liêto (Cseh)Skalisty bereh, porosły jolinoju, odbivajesie v piênistuj Ostravici. Dospivaje liêto. Čerez hôle padaje Obiêdnie soncie v vysoku travu.
Po tvojôm łobi błudit siêť tiniôv, a nad jim nebo koloru gencijany. U piênnum šumi fal moja ruka, niby zabyvšyś, hładit tvojiê jasny kosy.
Zdajetsie, ja łaskaju v liêtniuj žarê broskvini v sonci pud Vezuvijom. Zapluščyvšy očy, čuju puvdenne more. I kryk mevuv nad zatokoju Neapolu.
Mevy kryčat i v beskidśkuj storoniê, nad biêłopiênnym šumom Ostravici, nad tišynoju sažałok, lohko obkidanych berozami, z kotorymi hulaje viêtior.
Mevy kryčat. A ja ščaslivy u Beskidach, choč nudiatsie tut joły po-nad šachtami. Ty odozvałaś. Ja čuju movu prodkuv, Mjahku jak šeptanie puvdennoho mora.
|
Nyár (Magyar)Egy köves rézsű fenyőkkel benőve tekint mélázva a tajtékzó Osztravicire. A nyár tombol. A sűrű ágakon keresztül a delelőn fonnyad magasra nőtt füve.
Az árnyak hálója felkúszik testeden, Az ég fénylik az enciánkékben. Kezem álmodón simítja érett-árpaszín arany hajad a hullámok áradó ritmusában.
Mintha langy cirógatás, érett barack lennék, a vezúvi lejtő nyári forróságában. Szemem lehúnyom. Izzó nápolyi-öböl mellék. A hullámverés. Délidő. Sirályok rikoltnak.
Itt is, a Beszkidekben, sirályok hangjai mitől zeng a fehér, habzó Ostravici, szelíd tavak felett, mik nyírfákkal szegve, fénytáncosokként mozognak a széllel egyre.
A sirályok rikoltnak. Ó, boldogság, bár magas fenyők nézik dacosan a bányát. Beszélsz. Hallom atyáink beszédét, lágy, mint nyelve déli tengereknek.
|