Ez az oldal sütiket használ

A portál felületén sütiket (cookies) használ, vagyis a rendszer adatokat tárol az Ön böngészőjében. A sütik személyek azonosítására nem alkalmasak, szolgáltatásaink biztosításához szükségesek. Az oldal használatával Ön beleegyezik a sütik használatába.

Auředníček, Otakar : Daloló hattyúk (Zpívající labutě Magyar nyelven)

Auředníček, Otakar  portréja

Zpívající labutě (Cseh)

Mé choré vidiny se trápí v noci divné
a černou hladinou mé duše tiše plovou,
jak spících na vodách když labutí sníh živne,
jsa oblit měsíce tou září fosforovou.

Ó sněhy živoucí vod černých na sametu,
ó tiché labutě jak víly poblouznilé,
vy bílé milenky všech exotických květů,
všech hvězd, jež prší k vám v hloub jezer láskou spilé,

Vyvy sestry lotosů, čím trápíte se němé,
kdy z luny opály těl vašich na lilie
se roní třesoucí, ó rcete mi, kam jdeme
s tím sněhem našich snů, jenž luny světlo pije?

Mých písní labutě, jež v noc mdlých, těžkých vůní
jste němé trpěly, juž vzleťte ve klín luně
nad samet černých vod, nad snivých květů tůni;
mé duši ulevte, jež nervosami stůně, –

Toutou písní zakvilte, tou sněžnou poesií,
již z davu pochopí snad nervosní jen ženy
a sladce bolestnou pomalou agonií
tak zvolna zemřete svým zpěvem usmrceny! ...



FeltöltőEfraim Israel
KiadóELTE BTK Szláv Fililógia Tanszék
Az idézet forrásaCseh költők antológiája II. 19. századi költők
Könyvoldal (tól–ig)516
Megjelenés ideje

Daloló hattyúk (Magyar)

Beteg vízióim gyötrődnek furcsa éjben,
a lelkem fekete felszínén halkan úsznak
tavakon szunnyadó hattyúk hó-színeképpen,
ha a hold foszforos fénye pelyhükre kúszhat.

Ó fekete vizek selymén időző pelyhek,
ti tévelygő sellők, exotikus virágok
fehér kedvesei s csillagoké, amelyek
vágyón záporoznak tavak mélyébe rátok,

lótuszok húgai, mi kínoz bennetek, mi,
míg néma testetek tiszta liliomára
a hold-opál csorog? hová fogunk mi menni
álmaink havával, mit felszív hold sugára?

Dalaim hattyúi, kik mély illatok éjén
némán szenvedtetek, szálljatok fel a holdba,
a sötét víz fölé – álom-virág a mélyén –,
könnyítni lelkemen, mikor szorongva sorvad, –

sírjátok el e dalt, ezt a havas poézist,
mit a tömeg nem ért, csak némely nők, szorongva,
és édes-fájdalmas agóniában mégis
így haljatok bele lassan a dalotokba! ...



FeltöltőEfraim Israel
KiadóELTE BTK Szláv Fililógia Tanszék
Az idézet forrásaCseh költők antológiája II. 19. századi költők
Könyvoldal (tól–ig)517
Megjelenés ideje

minimap