Ez az oldal sütiket használ

A portál felületén sütiket (cookies) használ, vagyis a rendszer adatokat tárol az Ön böngészőjében. A sütik személyek azonosítására nem alkalmasak, szolgáltatásaink biztosításához szükségesek. Az oldal használatával Ön beleegyezik a sütik használatába.

Březina, Otokar: Sejtések (Předtuchy Magyar nyelven)

Březina, Otokar portréja
Israel Efraim portréja

Vissza a fordító lapjára

Předtuchy (Cseh)

 

Dým předtuch se plazil mou duší ze sražených požárů svát.

Odpověď němou na neznámá slova na rtech cítil jsem tát.

Sinavým deštěm hasil má světla budoucích soumraků pád

a s úzkostným pohledem se ke mně tulily barvy.

 


Zdlouhavý rytmus věčného choru v duši mi výstražně sáh’.

A slitá echa tisíců kroků, jež zapadly v staletých tmách,

jak odražená z klenutých chodeb mých budoucích dráh,

vyšla mi naproti poselstvím tajemné jednoty snění.

 


Šílená jasnost mi letěla smysly, druhého zraku sršící                                                                                  proud,
jenž probíhá časem, krvavá zaříznutí mystických pout,

nárazy vesel zakletých loďstev, jež z dálek slyšel jsem                                                                                plout
k přístavům zavřeným dosud, pod blankyty nerozpjatými.

 


I tušil jsem bolestnou souvislost věcí, staletých paprsků                                                                               slet,
jenž vyzařuje se z duší a v duše se odráží zpět

snem příšerným otevřených očí, snem žízně, krve a let,

jenž určil jsi sníti do splnění odvěké kletby.

 


I modlila se má úzkost a v její slova zněl signál Anděla žní,

jenž v ložnici duší výkřikem agonie do snění zní

zvoleným žencům, již odejít mají, a těm, kteří opodál sní,

zpívá o těžké, nepřetržité práci na věčných nivách.



FeltöltőEfraim Israel
Az idézet forrásahttps://cs.wikisource.org /wiki/Svítání_na_západě /Předtuchy

Sejtések (Magyar)

                

Elfojtott tüzekből sejtések füstcsíkja kúszott a lelkemen át.

Éreztem, választ ismeretlen szókra némán ajakam ád.

Jövendő szürkületekből nőtt ki fényeim fonni be csáp,

s a színeknek rettent szemmel hozzámbújt vértelen arca.



Lelkembe intőn örökös kórus vontatott ritmusa nyúlt.

És ezer léptek egybefolyt hangja, mi századok kútjában                                                         lefele fut,
mintha visszaverné folyosóboltozatáról jövőmben                                                                 mindegyik út,
elémbe hozta az álmodás rejtelmes egysége szavát.



Tébolyult látás szállt érzékeimen, másik szem lövellte láng,

mi az időn fut végig, sebláz, hol misztikus bilincsek                                                               pereme ráng,
evezőcsapás, mely megbűvölt flottát a messzibe ránt

még meg nem nyílt kikotők felé, szét nem tárt azúrok alá.



És belémsajdult a dolgok összefüggése, százados sugarak                                                    fókusza lett,
miket a lelkek sugároznak és vissza a lelkekbe vet

egy rémálom tükre, mit nyílt szemek látnak, az évek, a                                                        szomj, a vér meg a seb,
s mit láttatsz, míg be nem telt öröktől fogvai átkod.



És szorongásom imájába az Aratás Angyala kürtjéből tört                                                      be a jel,
mely lelkek ágyán születik agóniasikolyban hangzani fel

elrendelt arató álmodásába, amikor mennie kell,

s zengi az odébb álmodónak a munkát, mely az örökös                                                         mezőkön örök.



FeltöltőEfraim Israel
KiadóEurópa Könyvkiadó, Budapest
Az idézet forrásaOtokar Březina: Rejtett történelem
Könyvoldal (tól–ig)10
Megjelenés ideje

minimap