Ez az oldal sütiket használ

A portál felületén sütiket (cookies) használ, vagyis a rendszer adatokat tárol az Ön böngészőjében. A sütik személyek azonosítására nem alkalmasak, szolgáltatásaink biztosításához szükségesek. Az oldal használatával Ön beleegyezik a sütik használatába.

Březina, Otokar: Svítání na západě

Březina, Otokar portréja

Svítání na západě (Cseh)

Je květen stínů. Polední parna dávno už za sebou máme.
Sen opilý krví umdlel a čistšími tony hraje.
Hořící trámoví vězení našeho s praskotem ohně se láme,
a u cesty nezralé ovoce naše reflexem západu zraje.
 
Nežel, má duše, že dojdem až v noci k tvému rodnému městu
a zahrad jeho že neuzříme pak v soumracích, po klekání:
naše vlastní uhaslé dni nám paprsky postelou cestu
a jásotem po leta vyslaných nadějí budeme uvítáni.
 
Den září zatmívá dálky — noc temnem zapaluje výše.
Průlomem zřícených krovů se nad námi otvírá nebe. —
A v symfonii bratrských hlasů, jež vonným přívalem dýše
od světa k světu, jak písně lodí plujících vedle sebe,
 
v rozkoši puštěného světla, v dotycích neznámých slovu,
pod stíny, jež na pozemskou myšlenku vrhl jsi tajemstvími,
jak v úzkosti dechnutý signál, rdoušený stěnami kovu,
sen zemský k tvé slavnosti se rozleje vlnami jásavými.
 
O Věčný! Ať tušení naše jsou sladká těm, kteří v bolestech tonou.
Pějeme hymnu ze slov, jež značí smrt ve všech jazycích země.
Neboť nám, kteří věříme, je den tvůj dobou zrání, zahořkle vonnou,
praskající v bolestných klasech a večerem chlazenou jemně.



FeltöltőEfraim Israel
Az idézet forrásahttps://cs.wikisource.org

Nyugati virradás (Magyar)

Árnyak májusa. Elhagytuk régen korát a forró deleknek.
Elernyedt a vérittas álom és tisztább hangokat üt meg.
Börtönünk lángoló gerendái roppanva-törve recsegnek,
és éretlen gyümölcseinken a nyugat érlelő reflexe lüktet.
 
Ne bánjad, lelkem, hogy szülővárosodba csak éjszaka                                                                   érünk
és kertjeit nem látjuk meg az angelus utáni szürkületben;
saját kihúnyt napjaink sugara terül az útra elébünk,
és fogadnak évekig kiküldött remények üdvével,                                                                   önfeledten.
 
A nappal fénnyel takarja a távolt – az éjjel sötéttel gyújtja                                                        a fentet.
Fölöttünk beomló tetőink hasadékán át felnyíló egek. –
S testvéri hangok szimfóniájában, mely illatot lenget
világok között, mint vonuló hajók közt énekeket,
 
az elszabadult fény gyönyörében, a szónemismerte                                                           érintésekben,
az árnyak alatt, mit föld-gondolatra vetettél titkaiddal,
mint szorongva ellehelt szignált, fémfalak fojtásába                                                                temetten,
a föld álma ünnepedhez szétömlik ujjongó áradattal.
 
Ó, Örök! Legyenek sejtéseink édesek nekik, kik fájdalmak                                              sodrában rabok.
Himnuszunk a föld minden nyelvében halált jelentő szavak.
Mert nekünk, kik hiszünk, az érésnek kesernyés illatú                                                     évszaka napod,
fájdalmas kalászban ropogva izzó, és hűs az alkonyok                                                                    alatt.



FeltöltőEfraim Israel
KiadóEurópa Könyvkiadó, Budapest
Az idézet forrásaOtokar Březina: Rejtett történelem
Könyvoldal (tól–ig)21
Megjelenés ideje

minimap