Ez az oldal sütiket használ

A portál felületén sütiket (cookies) használ, vagyis a rendszer adatokat tárol az Ön böngészőjében. A sütik személyek azonosítására nem alkalmasak, szolgáltatásaink biztosításához szükségesek. Az oldal használatával Ön beleegyezik a sütik használatába.

Březina, Otokar: Dalolt a lány (Zpívala Magyar nyelven)

Březina, Otokar portréja
Israel Efraim portréja

Vissza a fordító lapjára

Zpívala (Cseh)

Uhasly květy šafránu a hořce voní chlad,
je večer, bratr večera, jenž do tváří nám tehdy zavíval.
V té chvíli nejmilejší můj vycházel do zahrad
a sladká slova nezapomenutelná mi mluvíval.
Můj milovaný odešel na nejtajemnější všech cest,
neznámým pro nás jménem zavolán,
a dveře domu našeho do noci mlčenlivých hvězd
jsou od té doby otevřeny dokořán.
 
Je ticho kolem domu našeho a ticho v dálkách mých,
a z hlubin květů zaznívá včel zabloudilých úpění;
let nočních motýlů do oken bije zářících
a stromů přerývaný monolog je jako šepot ze snění.
Ozvěnou kroků ztracených jsou mého srdce údery,
v horečném spěchu nárazy dřevorubcovy sekery
a mezi ptáky znělými, v křídel úzkostném ševelu,
dohřmění dálných výstřelů nad nehybnými jezery.
 
Můj milovaný odešel, kde všichni z mého domu jsou,
na cestě, černou travou zarostlé, se střásá rosy pád.
Uhasly květy šafránu a nové růže voní tmou,
smích dívek sladký jest, zemdlené srdce touží spát.
Sním o setkáních záhadných, až nové jitro zasvitne,
v jar vyšších květu magickém, pod nových sluncí pocely…
U nohou mistrů žáci seděli; jich odpovědi soucitné
pro bolest moji ani slova neměly.



FeltöltőEfraim Israel
Az idézet forrásahttp://eliade.blog.cz/1110/otokar-brezina-zpivala

Dalolt a lány (Magyar)

Kihúnyt a sáfrány virága, kesernyés illatú a köd,
este van, amaz este fivére, mely akkor homlokunkhoz ért.
Ki legdrágább nekem, ilyenkor kertjeinkbe jött
és elfelejthetetlen édes szavakat beszélt.
Elment az én-szerelmesem, a legtitkosabb úton jár,
elszólította őt egy név, mely ismeretlen minekünk,
és házunk minden ajtaja azóta sarkig tárva áll
a szótlan csillagoknak éjjelére odakünt.
 
A házunk táját csend üli és csend a távolaimat,
a virágok mélységein eltévedt méhraj-jajgatás;
éjjeli lepkék röpte kint sugárzó ablakokra csap,
s a fák szaggatott monológjai mint álomból jött suttogás.
Elvesztett léptek visszhangja bordám alatt a szívverés,
favágó görcsös rönkjein szekercés lázas döngetés,
s elnémult madarak között, szorongó szárnyzizzeneten,
a mozdulatlan tavakon elzengő puskadörrenés.
 
Elment az én-szerelmesem, ahová házam népe mind,
az út fekete füvein harmathullás a mécsvilág.
Kihúnyt a sáfrány virága, új rózsaillat száll megint,
a lányok mosolygása méz, az alélt szív aludni vágy.
Rejtélyes találkákról álmodom, egy új hajnal ha felvirrad,
más tavaszok mágikus szirmain, új napok csókjai alatt...
Mesterek lábánál tanítványok kara ült; válaszainak
a fájdalmamra szavuk nem akadt.



FeltöltőEfraim Israel
KiadóEurópa Könyvkiadó, Budapest
Az idézet forrásaOtokar Březina: Rejtett történelem
Könyvoldal (tól–ig)131
Megjelenés ideje

minimap