Halas, František: Tlení (Kohout plaší smrt)

V chorobách květin tlení sladký pach
růžové cévy země žížaly kornatí
noc natáhla se na márách

Radost minutu stará umírá

Nebe stařena utopená
jedovatými mraky nadýmá se
nestoudně roztažená

Den líná smutek

Zas v jiném skupenství déšť kvete
měsíčním světlem červiví ovoce stínů
výhost lásce dejte

Prchám průjezdem tmy

Pohyb kyvadla je mrkáním smrti
vzpomeňte svých smyslů
když myšlenky hrabou se v zemi

Usmívám se všemu pod kůží

Virágok kórjain édes-illat enyészet
rózsaszín föld-erek giliszták meszesednek
nézd ím nyújtóztató-ravatalát az éjnek

Haldoklik a percnyi öröm

Megfulladt vénasszony az ég
mérgező felhők felpuffasztják
tagjait szemérmetlen veti szét

Szomorúságot szór a nappal

Más halmazállapotban virul az eső
holdfényben árnygyümölcs férgesedik
a szerelem száműzhető

Menekülök sötétség folyosóján

Az inga ring halál kacsint
ó emlékezzetek érzékeitekre
ha túr a gondolat föld-pora színt

Bőre alá mosolygok mindeneknek