Hora, Josef: Versfoszlány (Zlomený verš Magyar nyelven)

Zlomený verš, jen plátek květu,
jsem našel ve svých papírech.
Po létech! Lehce zachvívá se,
zapomenutý, v divné kráse,
jako by prška světlometu
mi v noci zatajila dech.

Kdo se to tenkrát blížil ke mně
a jako stín se rozplynul?
Zlomený verš. Tři, čtyři slova…
A slyším krok a cítím znova,
jako by nad zelení země
dnes posel vítr ke mně dul.

Egy versfoszlány, sziromlevél csak,
fiók mélyéről hirtelen.
Évek után! Csak rezzen éppen,
elfelejtve és furcsa-szépen,
mint reflektorból éji fény csap,
hogy elakad lélegzetem.

Ki jött akkor a közelembe
s foszlott mint árnyék szerteszét?
Egy versfoszlány. Pár szó lehullva...
És léptet hallok, érzek újra,
mintha a föld zöldjére kelve
a szélküldönc hozná neszét.