Mikulášek, Oldřich: Szonett a lélegzetről (Sonet o dechu Magyar nyelven)

Ta noc, noc beze spánku.
S tvým dechem - bez mého dechu.
Ta noc, noc plná vánků,
s mým dechem - bez tvého.
 
Ta noc, noc na zabití,
když nikdo nechce žít
a nad hlavou mít střechu
nepohřbeného.
 
Kam jít, když není už kam jít?
Je ve mně plno spěchu
říct ti, že nemám kam.
 
Že když ti utíkám,
prchám od dechu tvého -
a nedýchám…

Az éj, álmatlan éjfél.
Lélegzeteddel – nem az enyémmel.
Az éj, melyben a szél él,
lélegzetemmel – nélküled.

Az éj, gyilkolni jó,
mert élni? Nem, soha!
Tetőt fejjel nem ér fel
az el nem temetett.

Hova, mikor már nincs hova?
Sietve mondom én el
neked, hogy nem lehet.

S azt, hogy, ha elmegyek,
futok lélegzetedtől –
nem lélegezhetek...