Ez az oldal sütiket használ

A portál felületén sütiket (cookies) használ, vagyis a rendszer adatokat tárol az Ön böngészőjében. A sütik személyek azonosítására nem alkalmasak, szolgáltatásaink biztosításához szükségesek. Az oldal használatával Ön beleegyezik a sütik használatába.

Neruda, Jan: Našel jsem se!

Neruda, Jan portréja

Našel jsem se! (Cseh)

Stržena rouška – náhle prchnul sen!
Jak smrt by sáhla, sedím poděšen,
se zrakem zjitřeným a chvějícíma rtoma –:
„Jsem já to, já? – a zde v těch stěnách doma?“–
Naslouchám, odkud odvěť zahlaholí. –
Však slyším hukot těžké hlavy jen
a srdce – srdce bolí!

Což nejsem mlád víc? Což již přesněn ráj?
Vždyť než jsem zasnil, byl přec květný máj
a zem i nebe dýchaly mi něhu! –
Kde je můj máj? – Vždyť plno venku sněhu,
tam noha dupe po umrzlé roli,
zde hlava v jíní má jak stará báj,
a srdce – srdce bolí!
 
Chci sebrat se a myslím dál a dál.
Což žil jsem život, či se mně jen zdál?
Vždyť zdá se mně, že k velikému dílu
jsem velkou vůli měl a celou sílu –
kam teď jen vzhlédnu – kvítí cizích polí,
jsem žebrák jen a chtěl jsem býti král –
a srdce – srdce bolí!

A vím, že jsem chtěl také šťasten být
a sluncem v okeán se lásky vpít,
že chtěl jsem dětské hladit hebké vlásky –
ach bože, bože – kde to moře lásky!?
Sám sedím zde a trapné u nevoli,
zrak pustý v pustém hledá koutě klid,
a srdce – srdce bolí!
 
Hej jak ta bije ve zimničný sluch!
Tam venku po ulicích bujný ruch,
tam masopůst si víří v městě dole
a smích a hřích se točí v šumném kole,
tam láska, mládí skočnou vyšveholí –
mně smutno, k smrti smuten je můj duch
a srdce – srdce bolí!



FeltöltőEfraim Israel
KiadóELTE Szláv Filológia Tanszék
Az idézet forrásaCseh költők antológiája
Megjelenés ideje

Magamra találtam (Magyar)

Lehullt az álarc – álmom megszökött!
Mint haláltól érintve rémülök,
A szemem ég és elszorulva torkom –
Én vagyok ez? S e falak, ez az otthon?
Fülelek, onnan jön-e válasz? innen? –
Nincs válasz – csak a fejem zúg, dörög,
És fáj, és fáj a szívem. 

Végigálmodva már az ifjuság?   
Mielőtt elrévedtem, még virág,
Még május volt, ég s föld karjában voltam! –
Hová lett májusom? – Kint csak a hó van,
A láb ott fagyos talajt tapos, itt benn
Fejemen mesebeli zúzmarák,
És fáj, és fáj a szívem. 

Megrázkódom, gondolkodom tovább:
Volt életem, vagy az is délibáb?
Hisz úgy tűnik, hogy egy nagy életműhöz
Elég erő és nagy akarat fűtött –  
De trón helyett csak koldusságig vittem: 
Amerre nézek, idegen virág –
És fáj, és fáj a szívem. 

A boldogságra is vágytam, tudom,  
Úszni szerelemóceánokon,
És gyermekfejet simogattam volna –
Nagy ég, a szerelem tengere hol van?
Ülök, ülök, lelkemben semmi sincsen, 
Vaksin fürkészem, hol a nyugalom,
És fáj, és fáj a szívem. 

Lázas fülembe durva lárma vág,
Ott kint az utcán buja sokaság,
Tombolása farsangi forgatagnak,
Benne bűn és kacaj együtt haladnak,
Szerelem, ifjuság ropja nagy ívben –
Rajtam halálos bánat foga rág,
És fáj, és fáj a szívem. 



FeltöltőEfraim Israel
KiadóELTE Szláv Filológia Tanszék
Az idézet forrásaCseh költők antológiája
Megjelenés ideje

minimap