Orten, Jiří: Už ani psát…

Už ani psát, už ani čísti,
je příliš světla tu.
Nabírám slzy nenávisti,
svou tesknou odplatu.

Jsem hluchý, hluchý pro piano!
Z křehkosti Chopina
nečekám již, že přijde ráno.
Dušičko kropená

jaký to déšť! To Bůh tě kropí
lidskostí malých ran.
Toužil jsem běžet do potopy,
být nebem nabírán — — —

Už ani psát, už ani čísti,
je příliš světla tu.
Jsem jako nářek z touhy listí.
Bez víry. Bez šatů.

Olvasás, írás elfelednek,
túl világos van itt.
Bús bosszúból a gyűlöletnek
gyűjtöm a könnyeit.

Süket vagyok a zongorára!
Hajnalt nem várhatok
már Chopin-lágyságtól hiába.
Hej, e zuhatagok,

te ázó lélek! Isten áraszt
rád ember-sebeket.
Özönvízbe rohanni vágyhatsz,
hogy égbe vigyenek — — —

Olvasás, írás elfelednek,
túl világos van itt.
Panasza vagyok leveleknek.
Nincs se ruha, se hit.