Gratulálunk! Az év fordítója Répás Norbert!
Hírek

Sabina, Karel: Plavba utopencova

Sabina, Karel portréja

Plavba utopencova (Cseh)

Ve vlnách se jinoch tiše plaví,
Dál a dále, jak se řeka vine;
Oblak nad ním vlaje popelavý,
K zástavce hráz zelená mu kyne;
Ve vlnách se jinoch tiše plaví.

Mrtvéť oko jeho, tvář je bledá;
Netáže se vod, kam jej zanesou:
Orel ve výsostech kořist hledá,
Po lukách se rosné perly třesou –
Oko jeho mrtvé, tvář je bledá.

Ve večerní se potápí záři
Rozlité po vodách; – sám však neví,
Poblesk že pohrává jeho tváří;
S ním i žal, jejž líce vpadlé jeví,
Ve večerní se potápí záři.

Jakýž k té smrti jej los odsoudil?
Láska vytržence oklamala?
Či k sobě šílence tok přiloudil?
Zoufalost jej v objetí vln hnala?
Jakýž k té jej smrti los odsoudil?

Voda tělo na břeh vyhodila;
K nebi umrlým pozírá zrakem.
Neví, kam jej vlna položila,
Netouží za vzcházejícím mrakem –
Voda tělo na břeh vyhodila.

Kdo jej zná? Proň-li kde srdce pláče?
Dravci jen ho křikem oblétají,
Kolem bublina vesele skáče,
Větři s vlasem utopence hrají;
Kdo jej zná? Proň-li kde srdce pláče? –



FeltöltőEfraim Israel
KiadóELTE Szláv Filológia Tanszék
Az idézet forrásaCseh költők antológiája
Könyvoldal (tól–ig)132-134
Megjelenés ideje

A vízbefúlt (Magyar)

Ifjú ember úszik lassan, szépen,
Egyre le, kanyarodik az árral.
Fönt hamuszín felleg zászlóképpen,
Pihenőnek zöld gát martja várja;
Ifjú ember úszik lassan, szépen.

Szeme holt, az arca színe szürke,
Nem kérdi a víztől, merre tarthat,
Sas iramlik zsákmányt égen űzve,
Zöld mezőkön csillogó a harmat –
Szeme holt, az arca színe szürke.

Elnyeli az alkony ragyogása
Vizek színén – és nem tudja mégse:
Tükröződés minden arcvonása.
Bánatát, mi homlokára vésve,
Elnyeli az alkony ragyogása.

Milyen sors ítélte ily halálra?
Szerelemnek lett ez tán a bére?
Őrületben hívta folyam ágya?
Kétségb’esés veté víz ölére?
Milyen sors ítélte ily halálra?

Testét kiveté a víz a partra,
Holt szemét az égboltra mereszti,
Nem sejti, a hullám hova rakta,
Nem vágyik a felhők után menni –
Testét kiveté a víz a partra.

Van-e valahol, ki visszasírja?
Csak a dögmadár rikolt fölötte,
Testét víg buborék-raj borítja,
Haját kósza szél kuszálja össze.
Van-e valahol, ki visszasírja?



FeltöltőEfraim Israel
KiadóELTE Szláv Filológia Tanszék
Az idézet forrásaCseh költők antológiája
Könyvoldal (tól–ig)133-135
Megjelenés ideje

minimap