Sova, Antonín: A XIX. század végén (Na konci XIX. vĕku Magyar nyelven)

Králové byli obchodníky
a žili záštím národů.
A diplomaté pochlebníky,
tĕžící z tĕžkých porodů.

A bonvivanti knĕži jali
se luzu zdvihat chudobou.
Nad královstvími zhasínali
pochodnĕ, mávající tmou.

Básnící gesty opičími
človĕka při tom bavili
a výdĕlkáři mezi nimi
ty zpenĕžili paskvily.

V společném žlabu glorioly
hlav tichých vĕdců splynuly.
Jich velké sny nad zlatodoly
a hrabivostí zhynuly.

A királyok már mind kupecek
népeik gyűlöletében.
És diplomata-nyáj hízeleg,
nyervén a nehéz szülésen.

Bonviván papok okítanak
nyomorból nőni nyomorral.
Bár a sötétség mennye alatt
fáklyájuk utolsót lobban.

Miközben költőmajomkodás
deríti fényre az embert,
a gúnyiratok jól honorált
pénzleső serege hemzseg.

Beleolvadnak tudós fejek
egyetlen dicsfény-mámorba.
Aranyba régi álmok helyett,
bankótól megittasodva.