Ez az oldal sütiket használ

A portál felületén sütiket (cookies) használ, vagyis a rendszer adatokat tárol az Ön böngészőjében. A sütik személyek azonosítására nem alkalmasak, szolgáltatásaink biztosításához szükségesek. Az oldal használatával Ön beleegyezik a sütik használatába.

Toman, Karel: Az ősz unt elégiája (Stará alegorie podzimu Magyar nyelven)

Toman, Karel portréja

Stará alegorie podzimu (Cseh)

Rozmarný zlatník listy vytepal
ze zlata, bronzu, ze zamžené mědi,
je do trav rozhodil a dětem, větrům dal,
k hrám jejich zasněn hledí.

V měsíčných nocích starty' hudebník
pro rozkoš hraje, střídá housle s flétnou
a hraje milencům a chytá ptáků vzlyk,
když výškou k jihu létnou.

A básník soucitný, jenž ztavil křeč
zrad, žalů, zklamání, jež srdce drtí,
na rosu rytmickou a v křišt'álovou řeč,
sní o smiŕení v smrti.



Az ősz unt elégiája (Magyar)


A bús ékszerész levelet ötvöz,
aranyból, bronzból, matt sárgarézbõl:
szélbe ring, fűbe hull, játékként röpdös,
nézi, hogy száll gyerekek kezébõl.

Holdfényes éjjel magának játszik
az öreg muzsikus, hol hegedűn, hol flótán,
szeretõk hallják, madarak viszik
a hangot délre, tolluk borzolván.

A költõ érzéseivel fájdalmat oszlat,
szétlök bút, csalódást, állati közönyt,
mindent a nyelv kristálypalotájába hordat,
a halállal rá új élet köszönt.



KiadóMagyarországi Eszperantó Szövetség
Az idézet forrásaHankó B. Ludmilla – Heé Veronika: A cseh irodalom története a kezdetektől napjainkig

minimap