Ez az oldal sütiket használ

A portál felületén sütiket (cookies) használ, vagyis a rendszer adatokat tárol az Ön böngészőjében. A sütik személyek azonosítására nem alkalmasak, szolgáltatásaink biztosításához szükségesek. Az oldal használatával Ön beleegyezik a sütik használatába.

Vinařický, Karel Alois: A cseh hangzók védelmében (Obrana zvuků českých Magyar nyelven)

Vinařický, Karel Alois portréja
Israel Efraim portréja

Vissza a fordító lapjára

Obrana zvuků českých (Cseh)

Ondy pravil mi Němec: „Česká tvrda, drsnata řeč jest,
  Zvučky samé hromadí; někde ni hlásky nemá.“
Češtinu já hájil: „„Rozlíčné má stroje hudba,
  Jedny měkce, druhé rázně a mocně zvučí.
Příroda též hory má příkré i řečiště plynoucí,
  Barvy své líčí světle i temně duha.
Mocně mluví hrom i bouře; tichý jen šepce větříček,
  Chraplavě vrána krká: líbě slavíci pějí.
Mé ucho rozličné zvuky po vší přírodě slýchá;
  V řeči naší je celá příroda obrazena.
V ní se také s lahodou střídává drsnota někdy;
  Líný rozplývá se v samohlásky jazyk.
Nezkažený cizotou vždy mluví Čech mužně a rázně;
  Slastiplná se rtů Češky, co med plyne řeč.
Vlasti jen odcizený lopotí se po významu vhodném
  Svých myšlení; v ústech stále hatí se mu řeč;
Češka samé jasné samohlásky zná, jako Vlaška;
  Temným ü neb ö usta si nestahuje.
I měkké spoluhlásky tvoří, jíchž Němkyně nezná;
  Ty v řeči poskytují proměnu rozmanitou.
Než jaková zvuček a samohlásek v češtině vládne
  Míra; tu, sousede, viz důkazy předložené.
Zde vždy jenom jediná se střídá zvučka po hláskách;
  Viz to a nemluv nám, že tvrda řeč je naše.
Chcešli zahanbiti nás, poukaž nám písně podobné
  V němčině své: a hned palmu podáme my jí.““



FeltöltőEfraim Israel
KiadóELTE BTK Szláv Fililógia Tanszék
Az idézet forrásaCseh költők antológiája II. 19. századi költők
Könyvoldal (tól–ig)72
Megjelenés ideje

A cseh hangzók védelmében (Magyar)

Mondá nékem a német: „Bíz’ a cseh durva, kemény nyelv,
  Mássalhangzók! Nincs sokszor egy árva vokál *.”
Így védém a csehet: „Van sok zene, sok zeneszerszám,
  Van köztük lágy is, érczszavu, férfias is.
Gazdag a természet bérczekben, gyors folyamokban,
  Fest a szivárvány is fényesen és komoran.
Fennen szól a vihar, csak a szellő suttog a nádba,
  Krákog a varju a fán, csattog a tengelice.
Mind az egész természetnek sokszínü a hangja,
  Rengeteg árnyalatát tükrözi mind a cseh nyelv.
Olykor benne csikorgásokkal társul a kellem,
  Vígan nyújtózzák í-k meg az ú-k meg az á-k.
Külbefolyástól mentes e nyelv s van benne karakter,
  Kellemesen mint méz ömlik a szájbul a szó,
Mert a találó szót csak a külhoni űzi dadogva,
  Ő ki a nyelvet öli, ő ki kerékbe töri.
Mint az olaszban, mind a magánhangzója e nyelvnek
  Fénylő: ü s komor ö nem csücsörít ajakat.
Szép lágy mássalhangzóink nem tudja a német,
  Miktől változatos s színes a szó s a beszéd.
Hogy milyen egyensúlyt tud a hangzók közt a mi nyelvünk,
  Arról, szomszéd úr, itt van a példa: e vers.
Egy mássalhangzó követ itt mindenha vokálist **;
  Lásd be te is s ne papolj, hogy ‚de kemény a cseh nyelv!’.
Hogyha pörölni akarsz mivelünk, hát rajta, mutass föl
  Ily német verset ***, és a tiéd a babér.”


................................................................................
* Vokál: vokális, magánhangzó. „Sokszor”: bizonyos szótagokban sőt egész szavakban, pl. zmrz-lina, smrt.

** Nem világos, mit ért ezen a szerző. Szó szerint, úgy látszik, ezt jelenti: “Itt mindig csak egy mássalhangzó (zvučka) következik a magánhangzók (hláska) után.” Hogy mindig csak egy mássalhangzó követ egy magánhangzót, az abszurdum, az még az olasz nyelvben sem igaz, nem hogy ebben a cseh versben. Minthogy ez a mondat a verset nyitó német vádra adott válasz, minden bizonnyal azt akarja mondani a szerző, hogy ‚ebben a versben egyetlen olyan szó vagy szótag sincs, amelyikben ne volna magánhangzó’. Ez persze nem bizonyíték arra, hogy egyáltalán nincsenek ilyenek a cseh nyelvben, pontosabban akkor sem volna rá bizonyíték, ha egyáltalán igaz VOLNA:  mindjárt az első sorban két ilyen szótag is van, a TVR (tvr-da) és a  DRS (drs-nata)... A lényeg itt a polemizálás, annak bizonygatása, hogy semmi ami cseh nem alábbvaló a németnél, sőt még sokkal jobb is nála; ez volt a cseh nemzeti újjászületés egyik vezérszólama. Érdekességként megemlítendő még, hogy Vinařický anyanyelve a német volt, csak gimnazista korában kezdett csehül tanulni.

*** T.i. időmértékest. Németül nem lehet időmértékes verset írni. Csehül lehet, elég jól, de nem olyan könnyen mint latinul és magyarul, és ennek oka épp az a sok mássalhangzótorlódás, amelyet a versbeli német kifogásolt. Az időmérték ezért a cseheknél megközelítőleg sem futott be olyan dicsőséges karriert, mint a magyar költészetben: nem sok ilyen vers született, és az időmérték hamar teljesen kihalt náluk. Az antik időmértékes verseket sem időmértékesen fordítják már csehre, hanem a szóhangsúlyokra alapítva – akárcsak a németek németre.



FeltöltőEfraim Israel
KiadóELTE BTK Szláv Fililógia Tanszék
Az idézet forrásaCseh költők antológiája II. 19. századi költők
Könyvoldal (tól–ig)73
Megjelenés ideje

minimap